6. Fejezet

Sziasztok! Megérkezett Rob! Remélem tetszeni fog...
Jó olvasást kívánok!
XoXo: Bessie

6. Fejezet: Vásárlás és a találkozás

Ránéztem az órára és meglepetésemre fél 12-őt mutatott. Ideje nekiállni ebédet készíteni - döntöttem el – Hmm… de mit is? Spagettit csinálok, ahhoz úgyis van minden. Előkerestem a hozzávalókat és gyorsan összedobtam. Egyszerűen imádom sajttal és ketchuppal. Megebédeltem, elmosogattam és ledőltem a kanapéra. Egyből elnyomott az álom.

Fél 4-kor keltem fel és mikor megláttam az órát a szemem kipattant. Úristen! 4-kor találkozom Ashleyval, beszaladtam – bár a rontottam jobb szó lenne a cselekedetemre – a fürdőbe, hogy megnézzem, mennyire tragikusan nézek ki. Hát azt nem lehet elmondani, de megpróbálom. A hajam az égnek állt és tiszta kóc volt, úgy elaludtam. Az arcom nyúzott volt, látszott, hogy most keltem, a sminkem elkenődött. Én ezt nem tudom fél óra alatt rendbe hozni. Gyorsan hívtam Ashleyt.

- Szia, Kristen vagyok.

- Szia, baj van? Nem jó? Nem érsz rá? – hangja egyből szomorúvá vált.

- Semmi baj. Csak azaz igazság, hogy elaludtam és szörnyen festek. És nem végzek 4-re szóval nem jönnél el a szállodába? A Savoy hotelban szálltam meg. A 624-es szoba, mond a neved és felengednek. Remélem nem baj.

- Dehogy is. 20 perc és ott vagyok – köszönt el ismét boldogan, majd lerakta. Én még hívtam a szálloda recepcióját, hogy ha Ashley Greene keres, azonnal engedjék fel, mert velem van, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Gyorsan próbáltam megfürdeni, bár nem nagyon jött össze, de azért siettem. Amikor kiszálltam csengettek. Magamra csavartam egy törölközőt és kinyitottam az ajtót. Nem lepődtem meg Ashley állt ott. Már épp köszönni akartam, mikor a nyakamba vetette magát. Nevetve öleltem vissza.

- Szia – nevettem.

- Sziiiiiaa – visította a fülembe – még nem vagy kész?

- Mondtam, hogy nem is leszek.

- Igazad van. De most, hogy itt vagyok, kiválaszthatom a ruhád? Légysziiii!

- Persze, arra van a gardróbom – nevettem és bementem a fürdőbe. Még szárítkoztam, mikor Ash kopogott az ajtón.

- Itt vannak a ruháid. Siess! – nézett rám hatalmas csillogó szemekkel.

- Jó, de semmi extra és várj egy kicsit, amíg felöltözök – zártam rá az ajtót. Felöltöztem és megálltam az egész alakos tükörnél. Hmm… egész jól néztem ki.

- Kész vagy már? – dorombolt az ajtómon. Nem is válaszoltam, inkább kiléptem az ajtón – Aszta, jobb, mint gondoltam – nézett rám büszkén.

- Köszönöm – öleltem át. Még gyorsan kisminkeltem magam és beletúrtam a hajamba párszor és már indultunk is. 

A plázában az összes boltot bejártunk, miközben rengeteget nevettünk, beszélgettünk. Vettem ruhát, fehérneműt, bikinit, felsőt, nadrágot. Egyszóval mindent. Nagyon jól szórakoztam, de a cipős bolt előtt időt kértem.

- Ash, nem megyünk el inni valamit? – ajánlottam fel, hogy pihenhessünk egy kicsit. Szerencsémre belement így már rohant is az egyik – szerinte – legjobb helyre, így nevetve követtem. Mikor beértem egy fiútársaság között állt és velük nevetgélt. Mellé álltam és kicsit megköszörültem a torkom.

- Ja, igen. Bocsi. Srácok, ő itt a barátnőm Kristen. Tommal már megismerkedtetek – nevetett - Ők itt Bob, Sam, Kellan, és Rob.– mutatott be voltak - Dzseki hol van?

- Most lépet le nem rég, miért szívem? – ölelte át Ashley derekát Kellan. Ahha, szóval akkor ő az a híres Kellan. Nagyon okos vagyok. – nevettem magamba. Bár őszintén felismertem volna, ha nem mutatja be is.

- Jaj, csak mert őt is be akartam mutatni Krisnek. Nyugi, szerelmem – csókolták meg egymást. Nagyon aranyosak voltak, de a fiúk megzavarták őket.

- Ash, pénteken buli a helyünkön, jössz? – kérdezte Tom, miközben rám nézett – Kicsilány te is jöhetsz, ha van kedved – kacsingatott rám.

- Persze, megyünk – vágott közbe Ashley mielőtt válaszolhattam volna. Szuper, legújabb barátnőm 100%, hogy elrángat. Szem hunyorítva néztem rá – Naa, jó lesz – nevetett.

- Ajj, nem tudom – nyafogtam, mert semmi kedvem nem volt menni.

- Nekünk mennünk kell – búcsúzott Kellan és a fiúk is elmondtak egy sziasztok-ot, mikor indultak.

- Remélem, ott leszel – nézett rám Rob. Nagyon helyes volt és kedvesnek tűnt, bár nem nagyon hallottam a hangját. Aztán Ashre – ott lesztek – mosolyodott el olyan kisfiúsan, amit viszonoztam is. Végül megfordult és elment a haverjaival.

Bementünk a kávézóba és rendeltünk 1-1 jeges kávét, és leültünk. Miközben Ash elmondta, hogy ő Kellan és hogy szerintem összeillenek-e, mire csak bólogatni tudtam. Egyszer csak abbahagyta a beszédet, mire idiótán néztem rá. Erre csak felemelte az egyik szemöldökét és egy hatalmas vigyor jelent meg az arcán.

- Mondjad, ne kímélj.

- Szóval, mit gondolsz R… a fiúkról? – na itt már rájöttem, hogy Rob lesz a téma.

- A fiúkról mi? – erre csak lehajtotta a fejét, amolyan lebukott stílusba – Hát kedvesnek tűnnek. Látszik, hogy jól összeszokott társaság és ez tök szimpi. Nekem sosem voltak igazi barátaim. Akiket régen bírtam is csak kihasználtak, mert a szüleim gazdagok. Akik pedig most próbálnak feltűnően barátkozni velem, az is a pénzemet akarja. Szóval sose gondoltam volna, hogy találkozni fogok egy ilyen társasággal.

- Oh, én nem akarom a pénzedet. Sose használnálak ki – komolyodott el és nagyon zavart ez tőle. Két nap alatt nagyon kiismertem és már az első ránézésre megkedveltem.

- Tudom, és nem is célozgatni akartam vagy ilyesmi. Nagyon megkedveltelek téged.

- Én is téged. Tudom én is így vagyok, ezért van több fiú barátom, mint lány. Általánosba, a lányok kölcsönkérték a ruháimat, táskáimat. Azokat azóta nem láttam, csak akkor rajtuk. Elég szarul esett, hogy kihasználtak, így inkább a fiúkkal barátkoztam, amit elég csúnya szemmel néztek. Kiközösítettek, de Rob, aki ovis korom óta a legjobb barátom, ezt nem hagyta. Nagyon szeretem, de nem úgy. Régen tetszett, de ő sose úgy nézett rám, mint akkor én rá. Idővel én is beláttam, hogy nem is tetszett. Nem is tudom. Nekem ő a testvérem, a bátyám, aki mindig bármikor megvédett. Csak mi elköltöztünk... de szerencsére már megint itt vagyok... 

- Hát, egyikünknek sem volt tökéletes élete. Sajnálom.

- Én is, de nem erre akartam kitérni. hanem hogy mit gondolsz Robról?

- Gondoltam – nevettem fel – hát egész helyes és kedvesnek tűnt, hogy úgy visszafordult – mondtam el röviden, ami az agyamba járt.

- Igen, azt láttam, hogy visszafordult. Tudod, neki alig voltak barátnői. Valahogy egyből az igazit kereste és sose találta, ezért is volt összesen vagy 3 komolyabb kapcsolata, de az se tartott sokáig. Összehozzalak vele?

- Mi? Nem. Dehogy is. Annyira nem jön be és nem akarok most kapcsolatot. Meg nem hiszem, hogy tetszenék neki. Meg nem is ismerem – soroltam fel az érveimet ellene.

- Azt mondtad nem, de tudom, hogy idővel te magad fogsz megkérni. Szerintem nagyon is bejön neked. Az, hogy nem akarsz most kapcsolatot, mindenki akar, mert minden nő szereti, ha kedveskednek vele, ha valakihez hozzábújhat, ha éreztetik vele, hogy fontos és, hogy ha szereti valaki. Az, hogy nem tetszenél neki, szerintem ez nem igaz, nem hiszem, hogy akkor visszafordult volna, és külön megkér, hogy gyere el a buliba. Erről ennyit, és hogy nem ismered. Na, majd megismered –vigyorgott, mint a vadalma. Erre már nem tudtam mit mondani és elgondolkodtam. Ashleynek igaza volt, de ezt sose ismertem volna be neki és szinte magamnak sem. Mindegy, nem volt időm ezzel foglalkozni, mert Ashley már rohant is a cipős boltba, ezzel elterelve a figyelmemet. Bár néha az a rejtelmes pillantása visszaterelte a gondolataimat Robhoz. Rob. Még a teljes nevét sem tudom. Hát ez szuper.

Remélem tetszett a fejezet! Köszönöm a komenteket az előzőhöz: Nócinak, Bekynek, Reninek, Wikynek, Orsynak és Giginek. Remélem már nem vagy szomorú :) A te komid is ott van és nagyon szépen köszönöm! Mindenkinek! Ja igen még annyit, hogy nemsokára felrakok, kb. 5 női és 5 férfi képet, na jó egyelőre fogalmam sincs mennyit mert még nem kezdtem el keresgetni... szóval a közeljövőben lesz 2 új szereplő! Ja igen. Komentbe irjátok már majd meg... hogy a csaj az jó legyen-e vagy sem? mert nekem végül is teljesen mindegy... nem lesznek nagy szereplők...  oké azt hiszem ennyit akartam. Ha esetleg még valami eszembe jut, akkor majd chat-en nézzetek szét, mert oda szoktam írkálni... Előre is köszönöm a komentet :)