6. Fejezet

Sziasztok! Megérkezett Rob! Remélem tetszeni fog...
Jó olvasást kívánok!
XoXo: Bessie

6. Fejezet: Vásárlás és a találkozás

Ránéztem az órára és meglepetésemre fél 12-őt mutatott. Ideje nekiállni ebédet készíteni - döntöttem el – Hmm… de mit is? Spagettit csinálok, ahhoz úgyis van minden. Előkerestem a hozzávalókat és gyorsan összedobtam. Egyszerűen imádom sajttal és ketchuppal. Megebédeltem, elmosogattam és ledőltem a kanapéra. Egyből elnyomott az álom.

Fél 4-kor keltem fel és mikor megláttam az órát a szemem kipattant. Úristen! 4-kor találkozom Ashleyval, beszaladtam – bár a rontottam jobb szó lenne a cselekedetemre – a fürdőbe, hogy megnézzem, mennyire tragikusan nézek ki. Hát azt nem lehet elmondani, de megpróbálom. A hajam az égnek állt és tiszta kóc volt, úgy elaludtam. Az arcom nyúzott volt, látszott, hogy most keltem, a sminkem elkenődött. Én ezt nem tudom fél óra alatt rendbe hozni. Gyorsan hívtam Ashleyt.

- Szia, Kristen vagyok.

- Szia, baj van? Nem jó? Nem érsz rá? – hangja egyből szomorúvá vált.

- Semmi baj. Csak azaz igazság, hogy elaludtam és szörnyen festek. És nem végzek 4-re szóval nem jönnél el a szállodába? A Savoy hotelban szálltam meg. A 624-es szoba, mond a neved és felengednek. Remélem nem baj.

- Dehogy is. 20 perc és ott vagyok – köszönt el ismét boldogan, majd lerakta. Én még hívtam a szálloda recepcióját, hogy ha Ashley Greene keres, azonnal engedjék fel, mert velem van, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Gyorsan próbáltam megfürdeni, bár nem nagyon jött össze, de azért siettem. Amikor kiszálltam csengettek. Magamra csavartam egy törölközőt és kinyitottam az ajtót. Nem lepődtem meg Ashley állt ott. Már épp köszönni akartam, mikor a nyakamba vetette magát. Nevetve öleltem vissza.

- Szia – nevettem.

- Sziiiiiaa – visította a fülembe – még nem vagy kész?

- Mondtam, hogy nem is leszek.

- Igazad van. De most, hogy itt vagyok, kiválaszthatom a ruhád? Légysziiii!

- Persze, arra van a gardróbom – nevettem és bementem a fürdőbe. Még szárítkoztam, mikor Ash kopogott az ajtón.

- Itt vannak a ruháid. Siess! – nézett rám hatalmas csillogó szemekkel.

- Jó, de semmi extra és várj egy kicsit, amíg felöltözök – zártam rá az ajtót. Felöltöztem és megálltam az egész alakos tükörnél. Hmm… egész jól néztem ki.

- Kész vagy már? – dorombolt az ajtómon. Nem is válaszoltam, inkább kiléptem az ajtón – Aszta, jobb, mint gondoltam – nézett rám büszkén.

- Köszönöm – öleltem át. Még gyorsan kisminkeltem magam és beletúrtam a hajamba párszor és már indultunk is. 

A plázában az összes boltot bejártunk, miközben rengeteget nevettünk, beszélgettünk. Vettem ruhát, fehérneműt, bikinit, felsőt, nadrágot. Egyszóval mindent. Nagyon jól szórakoztam, de a cipős bolt előtt időt kértem.

- Ash, nem megyünk el inni valamit? – ajánlottam fel, hogy pihenhessünk egy kicsit. Szerencsémre belement így már rohant is az egyik – szerinte – legjobb helyre, így nevetve követtem. Mikor beértem egy fiútársaság között állt és velük nevetgélt. Mellé álltam és kicsit megköszörültem a torkom.

- Ja, igen. Bocsi. Srácok, ő itt a barátnőm Kristen. Tommal már megismerkedtetek – nevetett - Ők itt Bob, Sam, Kellan, és Rob.– mutatott be voltak - Dzseki hol van?

- Most lépet le nem rég, miért szívem? – ölelte át Ashley derekát Kellan. Ahha, szóval akkor ő az a híres Kellan. Nagyon okos vagyok. – nevettem magamba. Bár őszintén felismertem volna, ha nem mutatja be is.

- Jaj, csak mert őt is be akartam mutatni Krisnek. Nyugi, szerelmem – csókolták meg egymást. Nagyon aranyosak voltak, de a fiúk megzavarták őket.

- Ash, pénteken buli a helyünkön, jössz? – kérdezte Tom, miközben rám nézett – Kicsilány te is jöhetsz, ha van kedved – kacsingatott rám.

- Persze, megyünk – vágott közbe Ashley mielőtt válaszolhattam volna. Szuper, legújabb barátnőm 100%, hogy elrángat. Szem hunyorítva néztem rá – Naa, jó lesz – nevetett.

- Ajj, nem tudom – nyafogtam, mert semmi kedvem nem volt menni.

- Nekünk mennünk kell – búcsúzott Kellan és a fiúk is elmondtak egy sziasztok-ot, mikor indultak.

- Remélem, ott leszel – nézett rám Rob. Nagyon helyes volt és kedvesnek tűnt, bár nem nagyon hallottam a hangját. Aztán Ashre – ott lesztek – mosolyodott el olyan kisfiúsan, amit viszonoztam is. Végül megfordult és elment a haverjaival.

Bementünk a kávézóba és rendeltünk 1-1 jeges kávét, és leültünk. Miközben Ash elmondta, hogy ő Kellan és hogy szerintem összeillenek-e, mire csak bólogatni tudtam. Egyszer csak abbahagyta a beszédet, mire idiótán néztem rá. Erre csak felemelte az egyik szemöldökét és egy hatalmas vigyor jelent meg az arcán.

- Mondjad, ne kímélj.

- Szóval, mit gondolsz R… a fiúkról? – na itt már rájöttem, hogy Rob lesz a téma.

- A fiúkról mi? – erre csak lehajtotta a fejét, amolyan lebukott stílusba – Hát kedvesnek tűnnek. Látszik, hogy jól összeszokott társaság és ez tök szimpi. Nekem sosem voltak igazi barátaim. Akiket régen bírtam is csak kihasználtak, mert a szüleim gazdagok. Akik pedig most próbálnak feltűnően barátkozni velem, az is a pénzemet akarja. Szóval sose gondoltam volna, hogy találkozni fogok egy ilyen társasággal.

- Oh, én nem akarom a pénzedet. Sose használnálak ki – komolyodott el és nagyon zavart ez tőle. Két nap alatt nagyon kiismertem és már az első ránézésre megkedveltem.

- Tudom, és nem is célozgatni akartam vagy ilyesmi. Nagyon megkedveltelek téged.

- Én is téged. Tudom én is így vagyok, ezért van több fiú barátom, mint lány. Általánosba, a lányok kölcsönkérték a ruháimat, táskáimat. Azokat azóta nem láttam, csak akkor rajtuk. Elég szarul esett, hogy kihasználtak, így inkább a fiúkkal barátkoztam, amit elég csúnya szemmel néztek. Kiközösítettek, de Rob, aki ovis korom óta a legjobb barátom, ezt nem hagyta. Nagyon szeretem, de nem úgy. Régen tetszett, de ő sose úgy nézett rám, mint akkor én rá. Idővel én is beláttam, hogy nem is tetszett. Nem is tudom. Nekem ő a testvérem, a bátyám, aki mindig bármikor megvédett. Csak mi elköltöztünk... de szerencsére már megint itt vagyok... 

- Hát, egyikünknek sem volt tökéletes élete. Sajnálom.

- Én is, de nem erre akartam kitérni. hanem hogy mit gondolsz Robról?

- Gondoltam – nevettem fel – hát egész helyes és kedvesnek tűnt, hogy úgy visszafordult – mondtam el röviden, ami az agyamba járt.

- Igen, azt láttam, hogy visszafordult. Tudod, neki alig voltak barátnői. Valahogy egyből az igazit kereste és sose találta, ezért is volt összesen vagy 3 komolyabb kapcsolata, de az se tartott sokáig. Összehozzalak vele?

- Mi? Nem. Dehogy is. Annyira nem jön be és nem akarok most kapcsolatot. Meg nem hiszem, hogy tetszenék neki. Meg nem is ismerem – soroltam fel az érveimet ellene.

- Azt mondtad nem, de tudom, hogy idővel te magad fogsz megkérni. Szerintem nagyon is bejön neked. Az, hogy nem akarsz most kapcsolatot, mindenki akar, mert minden nő szereti, ha kedveskednek vele, ha valakihez hozzábújhat, ha éreztetik vele, hogy fontos és, hogy ha szereti valaki. Az, hogy nem tetszenél neki, szerintem ez nem igaz, nem hiszem, hogy akkor visszafordult volna, és külön megkér, hogy gyere el a buliba. Erről ennyit, és hogy nem ismered. Na, majd megismered –vigyorgott, mint a vadalma. Erre már nem tudtam mit mondani és elgondolkodtam. Ashleynek igaza volt, de ezt sose ismertem volna be neki és szinte magamnak sem. Mindegy, nem volt időm ezzel foglalkozni, mert Ashley már rohant is a cipős boltba, ezzel elterelve a figyelmemet. Bár néha az a rejtelmes pillantása visszaterelte a gondolataimat Robhoz. Rob. Még a teljes nevét sem tudom. Hát ez szuper.

Remélem tetszett a fejezet! Köszönöm a komenteket az előzőhöz: Nócinak, Bekynek, Reninek, Wikynek, Orsynak és Giginek. Remélem már nem vagy szomorú :) A te komid is ott van és nagyon szépen köszönöm! Mindenkinek! Ja igen még annyit, hogy nemsokára felrakok, kb. 5 női és 5 férfi képet, na jó egyelőre fogalmam sincs mennyit mert még nem kezdtem el keresgetni... szóval a közeljövőben lesz 2 új szereplő! Ja igen. Komentbe irjátok már majd meg... hogy a csaj az jó legyen-e vagy sem? mert nekem végül is teljesen mindegy... nem lesznek nagy szereplők...  oké azt hiszem ennyit akartam. Ha esetleg még valami eszembe jut, akkor majd chat-en nézzetek szét, mert oda szoktam írkálni... Előre is köszönöm a komentet :) 

Még egy díj + FONTOS DOLGOK!

2. Díj :D El sem hiszem 

Köszönöm Lara! <3

A szabályokról:

• Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
• A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni
• 11 kérdést feltenni a jelölteknek
• 11 embert meg kell jelölni és linkelni
• Nincs visszaadás/visszajelölés

11 dolog magamról: 

1. Szeretem meghallgatni az embereket és tanácsot adni.
2. Ritkán biciklizek, mert mindig elesek.
3. Imádom az öcsémet.
4. Most a kedvenc számom: Carly Rea Jepsen - Call me maybe.
5. Kedvenc sütim a mézes zserbó.
6. Nem vagyok hatalmas állatbarát.
7. Szeretem, ha feliratos egy film.
8. Imádom, ha valakinek hosszú a haja xd.
9. A barátaim a legfontosabbak.
10. Szeretek sétálni a barátaimmal.
11. Utálom, ha egy filmnek nincs jó vége.

(Bocsi, hogy ugyanazokat írom, de nem tudok mást, csak ismételni magam)

Kérdések, amiket Larától kaptam:

1. Hány éves vagy? 14 leszek, jövőhét szerdán.

2. Mióta írsz? Azt hiszem 12 éves koromban kezdtem.

3. Kedvenc film? A kedvenc filmem most azt hiszem nincs, de nagyon szeretem az Alkonyatot, A felhők fölött 3 méterrel, a Törvény tisztelő polgár ( csak ajánlani tudom mindenkinek) azt hiszem ennyi.

4. Hol lennél most legszívesebben? Most legszívesebben, huha azt hiszem ott, amit álmodtam tegnapelőtt este: egy szállodában voltam, mai egy vízesésnél volt. Felettünk vagy 10 szivárvány ment át egymáson, miközben velem volt egy helyes pasi. Igen, azt hiszem most ott lennék legszívesebben... :D

5. Kedvenc ország? Ami ezt illeti, nem voltam még csak Szlovákiában, de szívesen megnézném: Angliát, Franciaországot, Görögországot és Amerikát.

6. Kedvenc bandád? Banda? Nincs, meghallgatok mindenkit, de nincs kedvencem. Most.

7. Kedvenc sorozat? Hülyeség, de a SpongeBob. xD De komolyra véve a szót: Szeretem a Dr.Csont-ot, a Dr. House-t, ICarly... xd

8. Mi a terved a jövőre nézve? Szeretnék idővel egy szerető családot, egy nagyon jól kereső állást és egy boldog életet, hogy ha majd 80 évesen ülök a hintaszékemben azt mondjam : Igen, nem bántam meg semmit! 

9. Mi leszel, ha nagy leszel? Egyelőre még nincsenek konkrét terveim.

10. Kedvenc helyed a világban? Igaz, hogy a világban, de az otthonom. A szobám, nekem ez a hely adja az erőt, az életet. Lehet, hogy most sokan furának gondolhattok, de itt egyedül lehetek, ha arra van szükségem, lehet velem valaki, ha ide belépek és szétnézek, a szobámba nem látszik, de ott van a fájdalom. Meg persze az öröm. Ez nem tűnik fel senkinek! Csak nekem, de nekem sokat jelent, mert van egy hely ahol padlón voltam, ahol jól szórakoztam, ahol lehettek gondjaim, és ahol ezek elmúlhattak. Ahol önmagam lehetek! És nekem a szobám, az otthonom a kedvenc helyem.

11. Mi a kedvenc állatod? A kedvencem a kutya, az oroszlán, a madarak és a delfinek.

Még egyszer nagyon köszönöm a díjat Larának. 

Küldeni, már elküldtem mindenkinek, akinek gondoltam, mást nem nagyon tudok. 

Na jöhet az ajánlat? Mivel nem sokára 14 leszek és a blog egy hónapos lesz, arra gondoltam, hogy lehetne egy olyan, hogy ha összegyűlik az utolsó fejezethez 14 komment ( tudom, hogy sok, ezért is csak ajánlat) akkor azonnal felrakom a 6. FEJEZETET! Tudom, hogy azt gondoljátok, hogy ez nem nagy cucc, de megsúgom, hogy hamarabb beleépítettem Rob-ot. Szóval a következő fejezetben már benne lesz! Azt hiszem ennyit akartam, ja nem. Köszönöm a kommentet Nócinak! És itt egy kis ösztönző ízelítő:

A plázában az összes boltot bejártunk, miközben rengeteget nevettünk, beszélgettünk. Vettem ruhát, fehérneműt, bikinit, felsőt, nadrágot. Egyszóval mindent. Nagyon jól szórakoztam, de a cipős bolt előtt időt kértem.

- Ash, nem megyünk el inni valamit? – ajánlottam fel, hogy pihenhessünk egy kicsit. Szerencsémre belement így már rohant is az egyik – szerinte – legjobb helyre, így nevetve követtem. Mikor beértem egy fiútársaság között állt és velük nevetgélt. Mellé álltam és kicsit megköszörültem a torkom.

Még valamit elfelejtettem:

Nemsokára na, jó. Sokára, kelleni fog nekem egy férfi és egy női karakter, lehet, hogy szavazásra bocsájtok róla pár képet és nevet és nektek kellene döntenetek. Vagy ha valakinek van kis ideje és kedve nyugodtan kereshet ő is, bár ez nem kötelező. A férfi és női karakternek NEM LESZ SEMMI KÖZE EGYMÁSHOZ! Nem fogják ismerni egymást, nem lesznek kapcsolatban, sem a múltban, sem a jövőben. Erről ennyit, most pedig várom a komenteket.

XoXo: Bessie

5. Fejezet

Sziasztok! Mint mondtam itt is van az 5. Fejezet. Még annyi, hogy Rob közelít :D  

Jó olvasást! 

XoXo: Bessie

5. Fejezet: Megbeszélések

Reggel az ébresztő keltett, kicsit fáradtan a tegnap este miatt, de mosolyogva keltem fel. Bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam, elvégeztem a reggeli teendőimet, és kiválasztottam a mai ruhám.
Mivel még csak 8 óra volt, gondoltam elmegyek bevásárolni magamnak, mert nem akartam minden nap azt enni, amit a szálloda kínált. Miután ezt eldöntöttem felvettem egy kiskabátot hozzá és már mentem is a recepcióhoz.
- Elnézést, meg tudná mondani, hogy a környéken merre találok egy kis élelmiszerboltot? – mosolyogtam kedvesen az öreg nénire.
- Persze, menjek ki és forduljon jobbra és a következő kereszteződésnél menjen balra azon az utcán lesz, meg fogja találni – mosolygott ő is.
- Nagyon szépen köszönöm – a néninek igaza volt, megtaláltam. Vettem tésztát, tejet, kávét, cukrot, sót, fűszereket, kenyeret, meg ami fontos egy háztartásba, mosóport, ilyesmit. A pénztáros örömére jól felvásároltam szinte mindenből. Mire visszaértem és kipakoltam, átöltöztem és már 9 óra volt. Ideje volt elindulnom a Hyde Parkba, mert ma nem akartam elkésni. A park nem volt messze, és gyönyörű volt. Azt beszéltük, hogy a közepén van egy szökőkút és a mellett találkozunk. Szerencsére hamarabb érkeztem így volt időm egy kicsit sétálni. Meseszép volt, ahogy a mókusok mellettem szaladtak fel a fára, a lombok zöldellettek, valamelyiket még virág borította, és ahogy a napnak az a kevés fénye az ágak közé lopakodva, megvilágítva a fa törzsét hát egyszerűen leírhatatlan az egész. Még csodáltam pár percig, majd elindultam a szökőkút felé. Nem csalódtam, álomszép volt. A feltörekvő vizet színes virágok vették körül, közbe meg lágy zene szólt a kútból. Amin meglepődtem, mert, ahogy jobban megfigyeltem a vízesés a zene ritmusára volt beállítva, minden egyes vízcsobogása, 1-1 hangnak felelt meg. Ezzel még látványosabbá téve a már így is képzeletbeli parkot. Leültem a padra és a zenét hallgattam, miközben valaki hátulról letakarta a szemem, amire nagyot ugrottam ijedtemben és rablóm hangos nevetését hallva felálltam és megöleltem Lizzy-t. Jackson csak halkan kuncogott, mert nem akar lebukni. Őt is megöleltem és leültek mellém.
- Sziasztok! Hogy vagytok?
- Köszi, jól. Te? Azt csiripelték a madarak, hogy ma valaki elmegy veled vásárolni – nevetett Lizzy.
- Ti meg honnan tudjátok? Amúgy igen, tegnap este elmentem a fesztiválra és találkoztam egy lánnyal, aki megmentet egy sráctól, remélem, soha az életbe nem látom. Szóval ma találkozok Ashleyval, ha minden igaz. De honnan tudjátok?
- Ashley nagyon jó barátnőm. Kiskorunk óta, Rob osztálytársa volt és ők amolyan igaz legjobb barátok és én is nagyon kedvelem. Úgyhogy tegnap 2 órakor csörgött a telefonom és felébresztett, mert teljesült a kívánsága és 4-kor raktuk le a telefont. Megmondom őszintén alig emlékszem valamire, mert úgy 3 órától én totál fáradt voltam és mivel semmire se figyeltem kinyomtam, de újrahívott, felvettem, hogy ne haragudjon meg és már csak hümmögtem, de inkább alvásnak nevezném – nevetettünk. Mindent értek, majdnem.
- Akkor ti ismeritek azt a Tomot? – nevettem jobban.
- Ami azt illeti igen, én, ő, Rob, Sam, Bob: mi ilyen nagy haverok vagyunk, meg egy bandába játszunk – csatlakozott be Jackson is. A vigyor az arcomra fagyott.
- Jaj, kicsit félek tőle.
- Azt elhiszem, de csak jobban meg kell ismerni, alapból nem ilyen – biztattak.
- Mindegy, majd meglátjuk. A vendéglista kész lett? – tereltem.
- Persze. Összesen 148 fő, akik az „A” csoportba tartoznak… és van pár a „B”be is, ahogy kérted – nyújtotta át Lizzy a listát, de nem-et intettem a fejemmel.
- Nagyon jó, de nem kell megmutatnotok. Ez a ti saját esküvőtök, nem szólok bele. Ebbe. Még annyit, hogy ezt a szülőkkel is egyeztettétek, mármint a listát?
- Igen, még tegnap nálunk megcsináltuk és este megmutattuk Jack szüleinek is, ők is mondtak hozzá pár embert szóval ez már a végleges verzió.
- Rendben. Nos, tegnap utána néztem az itteni meghívó készítő cégeknek. Szerdán elmegyünk megnézni. Addig pedig hoztam pár sablont, amit majd a kávézóban megnézünk.
- Rendben. Én is kellek ehhez? Csak mert Lizzy tudja, hogy nekem szinte teljesen mindegy, és megbízom benne. Tudom, hogy tudjátok mi a dolgotok.
- Jaj, Jack szeretném, ha ott lennél. Nekem ez fontos. Nekünk – ölelte át a derekát, konkrétan még én sem tudtam volna ellenállni neki.
- Rendben, megyek – adta meg magát. Elindultunk a kocsikhoz, Lizzy közben ideadta a mobilját, mire tök értetlenül néztem rá. Nem értettem mit akar.
- Nem akarom, hogy magadban ülj a kocsiba, míg végül megöl az unalom. Amint beültünk hívunk Jacksonéról. Nekünk ingyenes a beszélgetés. Így nem kell ránk költened a telefonszámlád. Lesz elég, ha hazatelefonálsz – sajnált, de bíztatásképp rámosolyogtam, amitől egyből pörgött tovább – Majd hangosítsd ki. Ezzel – mutogatta. Ez az apró gesztus nekem nagyon sokat jelentett.
- Köszönöm – öleltem meg pedig még magyarázott.
- Szívesen.
- Na, csajok, gyerünk, mert a haverok várnak – nevetett Jack – ja, tényleg. Kristen neked pedig még ma eljön a rémálmod. Nem szeretnénk, hogy miattunk elkéss, Ashley leharapná a fejünket.
- Haha, nagyon vicces. Szerintem nem lesz vészes. Mindegy, menjünk – beültünk a kocsikba és már csörgött is a telefon. Mivel nekem is BlackBerrym van simán fel tudtam venni és a hangszórót is bekapcsoltam.
- Sziasztok. Hallotok? – kérdeztem, miközben beraktam a telefontartóba.
- Szia, aha. Mehetünk? – Jackson vezetett, így nem lepődtem meg kérdésén.
- Persze, menjetek csak előre.
- Jó-jó persze, ha lemaradsz, szólj – ígértette Lizzy.
- Rendben. Amúgy hogy volt az eljegyzés? – tudtam, hogy jó téma lesz. Lizzy azonnal elkezdett áradozni, hogy egy tengerparton voltak, és mint a filmekben tök romantikus vacsora volt, miközben körülöttük égtek a fáklyák és mindenhol rózsaszirom volt szórva, elkezdtek táncolni, és mikor vége volt a dalnak Jackson letérdelt. Családban már mindenki tudta rajta kívül, mert Jackson először az apukájától kérte meg a kezét. Ezáltal nem volt titok Clarenél és a tesóinál, akik mind nagyon örültek a nagy hírnek … Így ami nem volt annyira jó, hogy senki se tudott vele annyira együtt örülni, de mégis boldog volt, és gondolkodás nélkül igent mondott.
Végül megérkeztünk a kávézóhoz. Isteni illat keringett körül, aminek nem tudtam ellenállni. Én a kávézó specialitását rendeltem. Elég érdekes neve volt: Latte Macchiato, de az íze fenséges volt. Jackson is ilyet rendelt, Lizzy pedig csak teát.
- Rendben, akkor meg kell beszélnünk pár dolgot. Először is. A meghívók. Rengeteg féle létezik. Itt is van – vettem elő egy sablon könyvet, amikben rengeteg fénykép van meghívókkal - Összehajtható esküvői meghívók. Ez a fajta esküvői meghívó boríték nélkül küldhető, mivel a válaszkártya a meghívóhoz van csatolva és könnyen leszakítható, valamint összehajtva egyben borítékként is szolgál. Mivel a válaszkártya olyan, mint egy képeslap, pénzt spórolhatsz meg a visszajelzéseken. Általában az árban benne van, hogy a címedet is rányomtatják a borítékra és ugyanúgy a válaszkártya hátulján is feltüntetik.

- Nekem annyira nem jön be, de szép – látszott Lizzyn hogy próbálja kedvesen elutasítani - Szerintem jobb lenne, ha külön lenne, nincs miért spórolni és találhatunk akkor ezerszer szebbet.
- Persze, csak gondoltam jobb, ha mindenről tudtok. Akkor itt vannak a sablonok – vettem elő 3 füzetet, amikben csak meghívók voltak - Az elsőben a hagyományos kinyitható. Elején egy dísz, benne egy idézet. Semmi extra és vannak még az egylapos verziók. A másodikban vannak a tekercsesek. Ezeket manapság többen használják bár drágábbak, de akik megengedhetik, engednek az áraknak és ezt az elegáns mégis különlegeset választják. Aztán a harmadik füzetben láthatjátok a dobozos verziókat, nekem ez tetszik a legjobban, mert annyira egyedi és mégis hagyománytisztelő. Szóval ilyenek vannak – még hagytam, hogy megnézegessék a fényképeket, majd Lizzy is egyetértett velem, hogy az a legszebb. Jacksonnak pedig alapból ez jött be szóval ezzel meg is voltunk.
- Rendben. Kellenek válaszkártyák, útvonaljelző kártyák, meghívókártyák és esküvői értesítők? – soroltam.- Hogy mik? – bandzsított Jack, amin jót nevettünk.- A válaszkártya szinte elengedhetetlen, ezen tudják igazolni, hogy eltudnak-e jönni vagy sem. Útvonaljelző kártyák, hogy megtalálják az esküvő helyszínét, ha esetleg valaki nem tudná, ez annyira nem fontos. Meghívókártyák, nos ez sem annyira feltétlen fontos, de ezt szokták alkalmazni, annak érdekében, hogy a meghívó ne legyen túl zsúfolt, ezen szokták feltűntetni az esküvő helyszínét, időpontját. Ezt szoktam ajánlani. Manapság a meghívón legyen egy szép idézet és egy kép nem kell mindent rárakni, de persze ez a ti döntésetek. Az esküvőértesítő kártyák azért vannak, hogy akiket nem hívtok meg is tudjanak az esküvőről, de nagyon jelezni kell, hogy az esküvő már meg volt tartva, mert Amanda és Peter esküvőjén küldtek ilyet és azon szombaton ott állt a család a kapuba felöltözve ajándékkal. Szóval elég kellemetlen volt nekik elmagyarázni a félreértést. Szóval ezt szerdáig el kell döntenetek, felőlem lehet csak a meghívó is, ez rajtatok múlik. Jó? – bólintottak és láttam, hogy Lizzy jegyzetel, addig ittam a kávémból.- Rendben. Akkor ezt majd eldöntjük – Jacksonnak kicsit sok volt ez egyszerre, de szerintem, megoldják. Ha nem, hát akkor ezért vagyok.- Kint vagy bent legyen a tálalás? Mert akkor vagy sátrat kell rendelni vagy helyet bérelni és gondolni kell az időjárásra is, főleg itt, Londonban.
- Huh. Igazad van, szerintem legyen sátras, mert olyannak képzeltem el, de szerinted szívem? – fordult Lizzy, Jackson felé.
- Hát, a jégesőre is gondolni kell, bár szerintem meg lehet oldani a sátras dolgot ha esetleg … - gondolkozott el.
- Igazatok van. Mi lenne, ha a kertünkbe építenénk egy hatalmas fedett részt? Anyáék amúgy is akartak ilyen kinti pihenőt… meglehetne… Ügye, Kristen? – nézett rám hatalmas reménykedő szemekkel.
- Persze, nálam a határ a csillagos ég – nevettem.
- Remek, akkor ezt felírom – jegyzetelt tovább. Jól esett, hogy neki is fontos és hogy megfogadja a tanácsaimat.
- Én is – vettem elő a notebookom és jegyzeteltem. Kültéri. Rendben.
- Milyen asztalra gondoltatok? Hosszú vagy kerek? Esetleg „U” alakban, lehet még megcsinálni, de amilyet szeretnétek.
- Ezt most kell eldönteni? Azt hittem elég az esküvő előtt pár nappal…
- Lizzy, sajnos most kell, vagy ha még nem is tudtok dönteni, amint megkapjátok a visszajelző meghívókat. El kell dönteni, mert akkor a vendégeket úgy ültetjük le. Erről jut eszembe, névjegykártyákat rakjunk? Csak mert akkor még véletlenül se lesz veszekedés és akkor az embereket is úgy ültetjük, hogy akik egy családba tartoznak azok egy helyre.
- Ja, jó értem. Szerintem kerek asztalok legyenek, mert akkor jobban elférnek nem? Bár, ha „U” – ba lenne, akkor jobban láthatnánk mindenkit és a családokat két oldalra lehetne osztani. Fogalmam sincs, de a névjegykártya jó ötlet – Lizzy figyelt láttam, de Jacksonnak az esze már a fiúk társaságában járt.
- Nyugi, ezt csak elmondtam nektek, hogy tudjátok ezt bőven elég lesz majd a szülőkkel megbeszélni és majd csak akkor, ha megvan a végleges vendéglista, amit remélem, hogy jövő héten már tudni fogjátok. Rendben, azt hiszem mára ennyi. Mikor találkozzunk legközelebb? Én szerdára gondoltam, és akkor elmehetünk pár esküvői meghívócégekhez. Kérek időpontot is, csak mondjátok nektek mikor jó.
- Persze, az jó lesz. Szerda, oké. Hány óra körül?
- Hazamegyek és beszélek a cégekkel, hogy nekik mikor jó és este hívlak titeket, de nektek akkor a szerda jó lenne?
- Persze, jó, akkor majd beszélünk – köszöntünk el. Megöleltem Lizzyt és Jacksont is és már hajtottam is a szállodába. Kevin ideadta a kulcsomat és már rohantam is fel. Kikerestem a cégeknek a telefon számait. 2 cég elfogadta a szerdai napot - a harmadiknak nem volt jó – így már hívtam is Lizzyt.
- Szia, beszéltem 2 céggel a szerda jó lenne nekik. 10:00-tól 17:00-ig bármikor mehetünk. Mondtam, hogy egyeztetek veled és még visszahívom őket. Vélemény?
- Nagyszerű, akkor szerdán. Hol és mikor találkozunk? Várj, előkeresem a füzetem – hallottam, hogy motoszkál, így vártam - Oké vagyok.
- Szerintem találkozzunk 9:30 – kor valahol. Mit szólsz? Az első céghez 10:00 megyünk akkor. Ha gondoljátok, hozhattok valakit, de max. 2 ember, mert minél több ember, annál több vélemény. Azt meg nem szeretném, hogy megbolonduljatok. A másik céghez pedig, csak akkor, ha esetleg nem találjuk meg a legjobbat, de bőven lesz időnk megnézni mindent.
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük. Mit szólnál, ha a Big Ben előtt találkoznánk?
- Remek ötlet, akkor holnap után találkozunk 9:30 – kor, de ha esetleg nem jó az időpont szóljatok! Rendben? Én igazodom hozzátok és nem fordítva – köszöntem el tőle.

A szívem megszakadt, mikor ránéztem a komentekre (rossz értelemben). Félek, hogy nem tetszik nektek a történet, hogy valamit rosszul csinálok, és ha ez igaz, akkor legalább a hibát írjátok meg, mert abból tudok tanulni. Tényleg rosszul esett, mert le sem hiszitek, mennyit törődöm ezzel a történettel. A fejemben kész az egész, már csak le kellene írni de úgy érzem felesleges, esetleg csak magamnak. Mindegy, majd meglátjuk mit hoz a jövő. Remélem tetszeni fog. Öm komihatár vagy mi az, nálam NEM lesz! Ellenzem, hogy követeljen, ha valaki úgy érzi, igen ide most írni fogok, akkor az írni fog, de aki nem érzi ezt a késztetést, akkor erőszakkal, csak azt érem el, hogy olvasni se olvassa. Így nekem nem éri meg - szerintem. Azt hiszem ennyit akartam, minden esetre szívesen olvasom a véleményetek, kritikátokat.

Díj!

1. Díjam! 

Köszönöm Dóra!

A szabályokról:

• Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
• A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni
• 11 kérdést feltenni a jelölteknek
• 11 embert meg kell jelölni és linkelni
• Nincs visszaadás/visszajelölés

11 dolog magamról: 

1. Szeretem meghallgatni az embereket és tanácsot adni.
2. Ritkán biciklizek, mert mindig elesek.
3. Imádom az öcsémet.
4. Most a kedvenc számom: Carly Rea Jepsen - Call me maybe.
5. Kedvenc sütim a mézes zserbó.
6. Nem vagyok hatalmas állatbarát.
7. Szeretem, ha feliratos egy film.
8. Imádom, ha valakinek hosszú a haja xd.
9. A barátaim a legfontosabbak.
10. Szeretek sétálni a barátaimmal.
11. Utálom, ha egy filmnek nincs jó vége.

Kérdések, amiket Dórától kaptam:

1. Ki a kedvenc íród és miért? A kedvencem Leiner Laura, mert a mi világunkat írja le, és könnyen beletudom élni  magam.
2. Milyen blogokat szeretsz olvasni? Mostanság inkább Robsteneset, de nyitott vagyok bármire, ha tetszik.
3. Hogyan találtad ki a saját történetedet? A TLC-n néztem a "Say yes to de dress"-t és hirtelen bevillant.
4. Ha egy lakatlan szigetre kéne menned és csak 3 dolgot vihetsz magaddal miket vinnél? Nehéz kérdés, azt hiszem a hajvasalómat, a telefonomat és a notebookomat vinném internettel, de nem hiszem, hogy tudnám használni ezért naptejet, rengeteg élelmiszert és ruhát.
5. Hiszel a paranormális jelenségekben? Néha, ha egyedül vagyok, akkor be tudom képzelni magamnak.
6. Mi a legfontosabb számodra egy történetben? Hogy ne szenvedjen nagyon a főszereplő, ne haljon meg senki és boldog vége legyen.
7. Melyik filmben szeretnél élni és miért? Az alkonyatban :) Mert megfogott és mert tényleg szerelem van köztük, úgy érzem a való életben nem lesz esélyem erre és ott megtalálnám a szerelmet.
8. Melyik híres emberrel töltenél el egy vacsorát és miért? Jelen esetben vagy Robert Pattinsonnal, mert a blogom főszereplője és mert most padlón lehet, amiért Kristen megcsalta, szóval megvigasztalnám és segítenék neki vagy Kristennel, mivel szintén a főszereplőm és, hogy tartsak neki egy fejmosást :D
9. Mennyire vagy türelmetlen, ideges? Úgy gondolom, hogy attól függ, milyen körülmények között vagyok. az izgulás nálam könnyen idegességbe megy át, de más ember is könnyen feltud húzni, és akkor csapok. A lényeg, hogy azt ne bántsa meg senki, aki a szívemben van és akkor nincs para...
10. Ha lenne 3 kívánságod mit kérnél? 1. Boldogságot. 2. Szerelmet. 3. Öröklétet.
11. Mit tudnál leírni erről a szóról: FA? Öööö, növény, zöld lombkorona, ágak, törzs, több fajta van, kedvencem fám a szilva :D

Az én kérdéseim:

1. Boldog vagy?
2. Szeretnél-e örök életet, miért igen és miért nem?
3. Mit szeretnél elérni az életben?
4. Kedvenc film, könyv?
5. Mi a véleményed a szőnyegről? Mit gondolsz róla? :D
6. Mi a legfontosabb szerinted az életben?
7. Ha elutazhatnál bárhova a világon, hova mennél és kit vinnél magaddal?
8. Milyen dalokat szeretsz és melyik a kedvenced?
9. Mi ihletet meg a blogodat illetően?
10. Mondj magadról 3 jó és 3 szerinted rossz tulajdonságot!
11. Mi segített a blogod címében? Honnan jött az ihlet?

Akiknek küldöm:

Beusnak, Eveliinek, Hopenek, Kimnek, Abellanak, Krisztinának, Minie95-nek, Xéninek, Netty és Wiky-nek, Dorothy-nak és Evelynnek.

3. Helyezés

Sziasztok! Mint tudjátok szavaztam a Little hippie által szervezett designversenyre! 3. Helyezés-t értem el! Aminek nagyon örülök, ez volt az első versenyem és szeretném megköszönni, hogy szavaztatok rám! Friss Szombaton! Komikat légyszi, sokat jelentene...
És egy apró kis részlet az 5. fejezetből : 

- Akkor ti ismeritek azt a Tomot? – nevettem jobban.

- Ami azt illeti igen, én, ő, Rob, Sam, Bob: mi ilyen nagy haverok vagyunk pisis korunk óta meg egy bandába játszunk – csatlakozott be Jackson is. A vigyor az arcomra fagyott.

- Jaj, kicsit félek tőle.

- Azt elhiszem, de csak jobban meg kell ismerni, alapból nem ilyen – biztattak.

- Mindegy, majd meglátjuk. A vendéglista kész lett? – tereltem.

4. Fejezet - Egy új barát

Sziasztok! Úgy döntöttem, minden szombaton lesz új fejezet! Remélem nem baj. Itt is van a 4. fejezet. Reménykedem, hogy tetszeni fog! Tényleg! Oldalt lehet őszintén szavazni, ki milyennek látja a blogot:) Komentben meglehet indokolni is! Kritikát elfogadok! Köszönöm Nócinak a kommentet, most te tartottad bennem a lelket. Köszönöm! A pipákat is. Sajnálom, akinek nem nyerte el a tetszését. Arra gondoltam. Hogy mit szólnátok ahhoz, ha minden héten lenne egy nap, amikor, beszélhetnénk chaten, kérdezhetnétek, milyennek gondoljátok, esetleg mit szeretnétek, nem tudom. Szeretnék veletek kapcsolatot! Semmi tolakodás meg ilyesmi, hanem csak szórakozni. Esetleg, hogy kinek a szemszögéből legyen fejezet. Nem is tudom... Vélemény? Ötletek? Komiba, chaten ;)
Jó olvasást!
XoXo: Bessie

4. Fejezet: Egy új barát?!

- Hello, Kevin. Ideadnád a kulcsomat? – mosolyogtam rá.

- Kérem – nyújtotta felém én pedig rosszállóan néztem rá, megbeszéltük, hogy tegezzük egymást – ja, vagyis, persze, bocsi – nevetett.

- Semmi. Remélem, megszokod. Ja, igen! – kaptam a fejemhez – el szeretnék menni a fesztiválra, a kulcsokat, akkor magammal vigyem?

- Dehogy, erre semmi szükség. Tudod, 24 órás recepciónk van. Ha fontos, akkor ezen a számon elérsz, tudod, néha egyesek bénáznak – nevetett, miközben adott egy névjegykártyát. Aha, szóval ő lehet az igazgató jobb keze.

- Köszönöm szépen, akkor majd jelentkezem – felmentem a lakosztályomra, rendeltem magamnak spagettit és kiválasztottam egy 3 színű színes ruhát és hozzá egy pezsgő színű magas sarkú cipőt, hozzá pedig egy virágos fülbevalót és egy szintén pezsgő színű kis táskát.

 Meg is jött a vacsorám, ami isteni volt, hamar megettem. Közben utána néztem az itteni munkatársaimnak. Megkerestem a meghívó készítő céget és még utána néztem 1-2 dolognak. „Első a munka” elvet hasznosítom. Bementem a fürdőbe és megnyitottam a kádba a forró vizet, gondoltam, gyorsan megfürdök, leöltöztem, és ahogy megéreztem a forró vizet, a testem ellazult és már egyből tudtam, hogy ez nem 1-2 perces lesz. Nem tudom meddig áztathattam magam, de mikor már úgy éreztem ideje kiszállni, felöltöztem. Megfésülködtem, beletúrtam vagy 3szor és még egy natúr sminket kentem magamra, majd útra kész voltam. Taxival menten a biztonság kedvéért.

A Fesztivál nagyon szépen volt kidíszítve, mindenhol lufik, krepp papíros tákolmányok, néhol színes égősorok voltak. Felfigyeltem egy tök ismeretlen dalra, bár az itteniek énekelték. Nekem is nagyon megtetszett főleg a ritmusa, olyan lassan gyors… már ha ez értelmes. Mindegy. A szövege is egész jó volt, szóval a végére már én is dúdolgattam halkan és énekeltem a szöveget. A bandának ez volt a búcsúszáma és már jött is a következő. Ezek tök ismert zenéket nyomtak, és mikor meghallottam az egyik kedvenc számom, rohantam az első sorokba – már amennyire a cipőm és lábam engedte – és énekeltem végig az egész dalt. A következő számokat csakugyan ismertem így azok éneklésével jól elvoltam. Mikor már eltelt körülbelül 1 óra elmentem az italos sátorhoz, hogy igyak valamit, mert a torkom totál kiszáradt a sok énekléstől.

- Egy koktélt kérek, ha lehet valami epreset – a pincér bólintott, és már el is kezdte összeállítani nekem. Még várakoztam egy srác jelent meg mellettem, nem tagadom jól nézet ki, már amennyire a félhomály engedte.

- 5 sört – rakta le a pénzt és felém pillantott. Szemei majd kiestek, ahogy felém nézett. – Kicsilány, megmondanád nekem mennyi az idő? – mosolyodott el, mivel nem akartam bunkó lenni megnéztem az órám – gondoltam a telefonom nem veszem elő, kitudja milyen alak ez – negyed 11-et mutatott. Eléggé elszaladt az idő. – Szóval mennyi is? – kérdezte én meg hülyén nézhettem rá, mire felfogtam, ja, igen ő kérdezte.

- Ja, bocsi. Negyed 11 van – nevettem bambulásomon. Válaszomra felhúzta a hosszúujját, és úgy tett mintha az óráját nézte volna meg, aminek csak a helye látszott.

- Tudod, az óráink együtt járnak, mi nem járhatnánk együtt? – nevetett – hülye - „próbálkozásán”, miközben próbált a közelembe jönni.

- Barom – nyögtem, majd odébb álltam, mert a pincér srác egyszerre vagy 40et kevert, és elég lassan.

- Tom, hagyd már békén! – szólt rá egy lány a hátam mögül. Kérdően fordultam hátra, miközben megpillantottam egy barna, hosszú hajú, kissé alacsony lányt – Sajnálom, a nevében is. Most nincs magánál, alapból jó fej. Egyébként Ashley Greene – nyújtotta felém kezét. Amit elfogadtam.

- Kristen Stewart és nagyon hálás vagyok. Meghívhatlak valamire? – mosolyogtam rá. Mikor meghallotta a nevem szemei kipattantak, akárcsak előbb annak a Tomnak.

- Az a Kristen… Stewart? – kérdezett vissza ámulva, mintha egy Istenről, vagy nem is tudom, miről beszélnénk – Az esküvőszervező? Úristen! – kiáltott fel hirtelen, amitől kicsit meghőköltem, de nem volt gond. 

- Nyugi – nevettem fel hevességén – igen én vagyok. Nem kérsz te is? – kérdeztem miközben megkóstoltam az epres koktélomat. Egyszerű, de isteni volt. Mintha a mennyországban lettem volna: habos és eperdarabkák voltak benne. Talán még ananász..hmm…

- Ezt nem hiszem el. Ez életem legjobb napja – sikongatott tovább – kérhetek egy képet? Esetleg egy autógrammot? Te Jó Isten! - szerintem fel se fogta, hogy kér-e valamit. Nem is erőltettem már.

- Persze, esetleg holnap? Délután ráérek, nem tudom lenne-e kedved vásárolni?

- Ezt most komolyan mondod?

- Aha, de ha van programod… - be se hagyta fejezni a mondatomat, egyből közbe vágott.

-  Dehogyis, ráérek. Mikor lenne jó neked? Hol találkozzunk? Hol tudlak elérni?

- Lassabban, szóval. Mindent. Délután 16 óra körül. Ahol neked jó. Add ide a telefonod – ideadta a telefon számát, beírtam a számomat, amit a szüleim és a barátaim tudnak. Szeretem, ha a munkámat külön intézem a magánéletemtől.

- Ezen fel tudsz hívni bármikor. Csörgess meg és lementem a te számodat is.

- Oké, persze – felhívott, gyorsan lementettem. Aztán meghallottunk egy jó számot és szinte egyszerre ragyogott fel a szemünk. Megfogta a kezem és rohant velem előre, hogy énekeljünk. A szám véget ért, mi pedig félrementünk beszélgetni. Ashley velem egykorú, nagyon kedves, kicsit fel volt pörögve, de megkedveltem. Elmondta, hogy van egy pasija, Kellan, aki valahol azzal a bizonyos Tommal lóg meg a haverjaival, és hogy ők is felléptek, 3 éve jött ide és azóta úgy megkedvelte Londont, hogy ideköltözött. Le se lehetett lőni. Csak beszélt és beszélt: hogy mennyire szeret, mert olyan szép esküvőket szervezek és hogy nagyon jó az ízlésem, meg, ha esetleg neki lesz az esküvője ő velem fogja megcsináltatni. Ez nagyon jól esett, aztán folytatta, hogy mennyire sajnálja, hogy vége lett a sorozatomnak, amit csináltam – hát igen volt egy év, amikor a munkám megtalálható volt egy csatornán. Csak lemondtam, mert a tv-csatornaigazgatója beleszólt, hogy mit hogy kellene csinálnom és elég bunkó volt – aztán kitért a twitterre, hogy követ és mindig azt lesi és mikor meglátta, hogy Londonba jövök imádkozott, hogy találkozzunk, ami szerencséjére bejött. Én meg nevetve hallgattam a sok vicces sztorikat. Az idő elment, és fél egykor felmondtam a szolgálatot, hívtam egy taxit, bediktáltam a szálloda címét és bámultam ki az ablakon... 

Komikat, pipákat(:

3. Fejezet - Megálmodott esküvő

Sziasztok! Meghoztam a 3. Fejezetet reménykedem benne, hogy tetszeni fog. Ez a fejezet, hosszabb lett, mint az eddigiek és kicsit részletesebb is. Azt hiszem erről ennyit, még annyit szeretnék mondani, hogy jelentkeztem Little hippie designversenyére. Ha tetszik a blogom, vagy a történetem, kérlek szavazzatok rám ezen a blogon: http://versenyszellem.blogspot.hu/ lejeb megtaláljátok a blog képét és címét. Sokat jelentene nekem. Remélem számíthatok rátok, de ha nem semmi baj. Ez csupán egy apró szívesség lenne... Köszönöm a kommenteket: Bekynek, Wikynek, BezTinának és Nóciank. Nagyon jól esett a véleményetek! 

Remélem tetszeni fog és szavaztok!♥
XoXo: Bessie

3.Fejezet: Megálmodott esküvő

20 perc alatt értünk oda, hála a Fesztiválnak. Mikor egy rendezett tiszta környékre értünk, gondoltam hamarosan megállunk. Igazam is lett, amint megálltunk egy gyönyörű emeletes háznál. A rendezett, tiszta portára beálltunk az autókkal, és gyorsan szétnéztem. Annyira nyugodt volt minden. Ellaknák itt.

Jackson kinyitotta nekünk a ház ajtaját, amin belépve azonnal lekaptam a cipőmet. Gyönyörű volt minden. Az egész házról üvöltött a kifinomultság.

- Megjöttünk – kiáltott Lizzy. Erre egy fiatal 30-40 év körüli nő jött felénk mosolyogva – Anya, ő itt Kristen Stewart. Kris ő az anyukám.

- Örülök, hogy megismerhettem, Kristen Stewart, az esküvőszervező – nyújtottam felé jobbomat.

- Clare Pattinson, de kérlek. Tegeződjünk – fogadta el kezem.

- Rendben, köszönöm.

- Kris foglalj helyet. Anya, hol vannak Robék? – Lizzy kérdése hallatán, kicsit értetlenül néztem és már meg is kaptam a választ – a testvérem és a haverjai.

- Már elmentek a Fesztiválra. Kristen kérsz valamit enni? Esetleg inni? – mosolygott rám.

- Köszönöm, nem kérek – feleltem – Lizzy, milyen esküvőről álmodtál? – kérdeztem és még láttam, hogy gondolkodik előszedtem a notebookom.

- Hmm… Kiskoromban, mikor megálmodtam a Nagy Napot? – bólintottam – úgy képzeltem el, hogy – hunyta le a szemét és teljesen elmerült gondolataiban – a kertünkben hosszú fehér szőnyegcsíkon a koszorúslányok elindulnak és szórják a vörös rózsaszirmokat, miközben felcsendül a hagyományos zene… és elindulok, apával az oldalamon. Lassan haladunk, miközben befordulunk a szőnyeg vezette új útja és már nincs visszaút, mindenki feláll, a székek vörös és fehér csokrok díszítik, és a talajon is szirmok vannak. A koszorúslányok elérnek a szintén rózsákkal beborított pagodáig. És akkor elindulok én, a gyönyörű hófehér hatalmas ruhámba…- kinyitotta a szemét, ami az örömtől csillogott.

- Ez gyönyörű lesz, ahogy elképzeltem azt, amit mondtál. Neked csinálom, majd az eddigi legszebbet ezt megígérhetem.

- Köszönöm – ölelt át. Visszaöleltem, és boldog voltam, úgy éreztem egy igaz barátnőre leltem. Az idő telt és mi elég sok mindent megbeszéltünk, amiket kellett. Rengeteg dolgom lesz –gondoltam, miközben végiggondoltam a sok tennivalóimat. Kell rendelni hatalmas sörsátrakat, asztalokat, székeket, a ceremóniához virágokat kell rendelni, étel, ital, evőeszközök és a ruhák, meghívókat szét kell küldeni… a meghívók!

- Lizzy, holnapra a vendéglistát ne felejtsétek megbeszélni! Ez nagyon fontos, holnapi feladatunk lesz! Segítségnek mondom, hogy csináljatok külön „A, B” csoportokat. Az „A”-ba legyen az, akit meg kell hívnotok és a „B”-be legyen, akit szeretnétek csak meghívni, így ha valaki nem tud eljönni az „A”-ból, beraktok oda a „B” csoportos közül. Ezért is kell minél hamarabb kiküldeni, hogy ha valaki esetleg nem tud jönni, akkor az, akit beraktok helyette ne az utolsó másodpercekben kapja meg a meghívót!

- Ez eszembe se jutott volna. Aszta ez remek ötlet – látszott rajta, hogy ezt a tanácsot megfogadják.

- Ez a dolgom – mosolyogtam rá – Jut eszembe, holnap hol találkozunk és mikor?

- Van egy kávézó a folyópartján, mit szolnál ahhoz? Nekünk 10 óra jó lesz, ha neked is megfelel.

- Ugyan most hozzátok igazodom, mivel semmi más dolgom sincs – nevettem.

- Nem baj, nem akarlak szétszaggatni vagy ilyesmi… - nevetett velem.

- Dehogy, akkor holnap. Viszlát Clare! – kiáltottam a konyha felé.

- Már mész is? – jött ki mosolyogva.

- Igen, megbeszéltünk mindent, sziasztok!

- Rendben, szerbusz, Kristen – ölelt át, nagyon jól esett, az anyukám ölelésére hasonlított.

- Még kikísérem – nyitotta ki nekem az ajtót Lizzy.

- Rendben mennyetek csak- mosolygott ránk, majd visszament.

- Akkor holnap – léptem közelebb és megöleltem. Meglepődött szerintem, de miután kapcsolt visszaölelt. Még megvárta még beülök az autómba, még integettem végül elhajtottam. Az úton bekapcsoltam a zenét, és azt énekeltem, miközben feltűnt a fesztivál. Megálltam, hogy megkérdezzem meddig tart.  Egy kedves fiú megmondta, hogy holnap reggelig. Ezen kicsit meglepődtem és látta is rajtam:

- Tudod, ma lenne az utolsó napja a Fesztiválnak, mint itt látod – mutatott fel a felettünk fellógatott anyagra - Ilyenkor mindig tovább tartjuk. Nem idevalósi vagy, igaz? – megráztam a fejem. Megköszöntem. Gondoltam, hazamegyek és visszajövök.

2. Fejezet - A Kezdetek...

Sziasztok! Itt is a második fejezet, nem lett túl hosszú tudom, de nagyon remélem, hogy tetszeni fog és nem okozok csalódást :) Köszönöm a kommenteket: Wiky, Eveliin, BezTina, Nikki és Lucaa. Ebben már pár kérdésre választ kaptok! A héten már nem jelentkezem, de jövőhéten jönnek a frissek!
Jó olvasást! 

XoXo: Bessie

2. Fejezet: A kezdetek 

     

Másnap reggel 7-kor keltem, rendeltem magamnak egy 2 tojásos sajttal töltött omlettet paradicsomsalátával, majd elmentem kiválasztani a mai ruhámat:

Csengettek. Felkaptam a köntösöm és rohantam ajtót nyitni, egy ételszállító kocsit toltak be, amin az ínycsiklandozó reggelim volt és egy száll rózsa. Adtam egy kis borravalót, majd nekiláttam a reggelimnek az ágyamba. Benyomtam a hatalmas plazma tv-ét és néztem a híreket, de semmi izgalmas nem volt benne. Miután megettem lezuhanyoztam, megfésülködtem, fogat mostam és felvettem a kiválasztott ruháimat. Kicsit sminkeltem, a hajamat pedig egy lágy kontyba fogtam, majd útra kész voltam, pedig még csak 10 óra lehetett maximum. Felhívtam az új ügyfelemet.

- Jó napot kívánok!  Kristen Stewart vagyok, az esküvőszervező. Elizabeth Pattinson-t keresem – kezdtem a már jól ismert szöveggel. 

- Helló, igen én vagyok – hallottam meg egy energia dús női hang.

- Elnézést a zavarásért, csak a mai ebédről szerettem volna értesülni, hogy áll-e még? – kicsit diplomatikusan mondtam, de nem mertem egyből tegezni, majd ezt megbeszélem vele.

- Jaj, igen, persze. Jól utazott? Nem volt gond a repülőn? – mondta most már nyugodtabban.

- Köszönöm, jól utaztam. Az ebédre visszatérve hol és pontosan mikor lenne jó önöknek? – iszonyat rendes dolognak gondoltam, hogy így érdeklődött, hogylétem felől. Nagyon jól esett, még ha csak udvariasságból is. Szerintem jól ki fogunk jönni egymással.

Gyorsan lediktálta az étterem címét és megbeszéltük, hogy fél egykor találkozunk. Előszedtem a laptopom, és megkerestem az étterem helyét. Innen maximum 20-25 percre lehetett. Így volt még két órám. Gondoltam addig kereshetnék egy autó bérelhető céget. A google-be bepötyögve nem volt nehéz találni, hívtam egy taxit, ami pár percen belül már a hotel előtt állt. Lediktáltam neki a címet, majd kifizettem. A gyárnál béreltem egy Audi Q7-est, ez jó lesz a szállításhoz, majd aláírva néhány papírt és pár fontos adatot megadva, beülhettem az ideiglenes új autómba. „Haza” hajtottam, majd a szobámba gyorsan összepakoltam a fontos dolgokat. Laptop, pár mintakép esküvőkről, a mennyasszonynak egy esküvői jegyzetfüzet, toll, papír, és a saját jegyzetfüzetem. Leadtam a kulcsom és már rohantam is a parkolóba, mert féltem, hogy el fogok késni. Bekapcsoltam a GPS-em, beírtam az étterem helyét és már indítottam is a kicsikét. Kicsit késtem, mert alig tudtam kijutni a belvárosból, de szerencsére nem sokat.

Az étterem nagyon otthonos volt. A falak meleg színűekre voltak festve, és kézzel festett vázák voltak, és a sarokban lágy élőzene szólt. 
Miután körbenéztem feltűnt, hogy egy szőke hosszú hajú lány integet felém. Hátrapillantottam, hogy megnézzem nekem köszön-e majd miután erről meggyőződtem elindultam feléjük.

- Helló, Elizabeth? – kérdeztem, mert bunkóság lett volna idegen asztalhoz leülni.

- Szia. Igen, de hívj nyugodtan Lizzynek, bemutatom a vőlegényemet Jackson Rathbone-t.

- Hali – köszönt a vőlegény, elég helyes volt, bár nem az estem. Az általánosnál hosszabb, barna haja és kalapja volt, jól állt neki.

- Sziasztok!  Kristen Stewart – ráztam kezet velük, majd leültem – Remélem nem gond, ha megkérlek titeket, hogy tegeződjünk, úgy könnyebb lesz dolgoznunk – miután ezt megbeszéltük kihozták az étlapot. Választottunk, majd még a pincér elment egy rövid megismerkedést tartottunk:

- Elizabeth Pattinson vagyok, 26 éves. London külvárosában lakom hivatalosan a szüleimmel, de 3 hét múlva Jackkel összeköltözünk. Van egy nővérem és egy öcsém, akik nagyon fontosak nekem. Énekelek és táncolok, de hivatalosan a családi cégünknél dolgozom, már 3 éve. 4 éve ismerkedtünk meg egy buliban ahol az ő bandája és az én zenekarom is fellépet. A barátaink szervezték ezt az estét, hogy minket összehozzanak és hát elég jól sikerült- nevetett fel – Azt hiszem ennyi, idővel majd úgyis minden kiderül.

- Jackson Rathbone vagyok, 28 éves. Saját lakásom van, ahova majd Lizzyvel költözni fogunk. Több együttesben játszottam, 2 éve alapított egy Lizzy bátyja egy sajátot, a 100monkeys-t és velük zenélek. Néha fellépünk a közeli bárban, remélem, eljössz majd egyszer megnézni. Imádom a zenét és a filmeket. A kedvenc hobbim a gitározás – eddig azt hittem Jakson annyira nem kedvel, de most már láttam, hogy csak idő kellett neki, hogy megismerjen és máris sokkal nyitottabb. Mire megtudtam róluk néhány fontos dolgot már ki is hozták a levesünket. Fogyasztása közben gondoltam elkezdhetnénk a dolgunkat, amiért idejöttünk.

- Milyen költségben kell gondolkodnunk? – kezdtem az egyik legfontosabb kérdéssel, mert sajnos ma már a pénz uralja a boldog világot. Azóta tartom fontos kérdésnek a pénzt mióta az egyik ügyfelem nem nézte az árakat és mindenből a legdrágábbat akarta így majdnem kölcsönt kellett felvenniük, de mivel ez nem volt jó megoldás, gyorsan az utolsó két hétben lekellett mondanom mindent és megrendelni az olcsóbb, mégis szép darabokat.

- A pénz nem akadály. Mind a két család örömmel száll be a költségvetésekbe. Azt szeretném csak, hogy minden tökéletes legyen – Lizzynek szinte csillogott a szeme a boldogságtól. Látszott rajtuk, hogy komolyan gondolják az esküvőt, és hogy szeretik egymást. Öröm lesz velük dolgozni – gondoltam.

- Rendben, ennek örülök. Időpontot néztetek-e? – és már hozták is a főételt.

- Ami azt illeti pontos időpont lebeszélve még nincs, de július 14-ére gondoltunk, mert aznap ismerkedtünk meg és szerencsére az most pont szombatra esik.

- Remek, milyen esküvőt szeretnétek – egymásra néztek majd elmosolyodtak – ez elég fontos szóval ezt, majd máshol de muszáj megbeszélnünk.

A pincér elvitte az üres tányérokat, nagyon finomat voltak az ételek, majd miután rávettek Lizzyék, hogy ők fizetik az én ebédemet – pedig én mondtam, hogy erre semmi szükség elindultunk hozzájuk.