4. Fejezet - Egy új barát

Sziasztok! Úgy döntöttem, minden szombaton lesz új fejezet! Remélem nem baj. Itt is van a 4. fejezet. Reménykedem, hogy tetszeni fog! Tényleg! Oldalt lehet őszintén szavazni, ki milyennek látja a blogot:) Komentben meglehet indokolni is! Kritikát elfogadok! Köszönöm Nócinak a kommentet, most te tartottad bennem a lelket. Köszönöm! A pipákat is. Sajnálom, akinek nem nyerte el a tetszését. Arra gondoltam. Hogy mit szólnátok ahhoz, ha minden héten lenne egy nap, amikor, beszélhetnénk chaten, kérdezhetnétek, milyennek gondoljátok, esetleg mit szeretnétek, nem tudom. Szeretnék veletek kapcsolatot! Semmi tolakodás meg ilyesmi, hanem csak szórakozni. Esetleg, hogy kinek a szemszögéből legyen fejezet. Nem is tudom... Vélemény? Ötletek? Komiba, chaten ;)
Jó olvasást!
XoXo: Bessie

4. Fejezet: Egy új barát?!

- Hello, Kevin. Ideadnád a kulcsomat? – mosolyogtam rá.

- Kérem – nyújtotta felém én pedig rosszállóan néztem rá, megbeszéltük, hogy tegezzük egymást – ja, vagyis, persze, bocsi – nevetett.

- Semmi. Remélem, megszokod. Ja, igen! – kaptam a fejemhez – el szeretnék menni a fesztiválra, a kulcsokat, akkor magammal vigyem?

- Dehogy, erre semmi szükség. Tudod, 24 órás recepciónk van. Ha fontos, akkor ezen a számon elérsz, tudod, néha egyesek bénáznak – nevetett, miközben adott egy névjegykártyát. Aha, szóval ő lehet az igazgató jobb keze.

- Köszönöm szépen, akkor majd jelentkezem – felmentem a lakosztályomra, rendeltem magamnak spagettit és kiválasztottam egy 3 színű színes ruhát és hozzá egy pezsgő színű magas sarkú cipőt, hozzá pedig egy virágos fülbevalót és egy szintén pezsgő színű kis táskát.

 Meg is jött a vacsorám, ami isteni volt, hamar megettem. Közben utána néztem az itteni munkatársaimnak. Megkerestem a meghívó készítő céget és még utána néztem 1-2 dolognak. „Első a munka” elvet hasznosítom. Bementem a fürdőbe és megnyitottam a kádba a forró vizet, gondoltam, gyorsan megfürdök, leöltöztem, és ahogy megéreztem a forró vizet, a testem ellazult és már egyből tudtam, hogy ez nem 1-2 perces lesz. Nem tudom meddig áztathattam magam, de mikor már úgy éreztem ideje kiszállni, felöltöztem. Megfésülködtem, beletúrtam vagy 3szor és még egy natúr sminket kentem magamra, majd útra kész voltam. Taxival menten a biztonság kedvéért.

A Fesztivál nagyon szépen volt kidíszítve, mindenhol lufik, krepp papíros tákolmányok, néhol színes égősorok voltak. Felfigyeltem egy tök ismeretlen dalra, bár az itteniek énekelték. Nekem is nagyon megtetszett főleg a ritmusa, olyan lassan gyors… már ha ez értelmes. Mindegy. A szövege is egész jó volt, szóval a végére már én is dúdolgattam halkan és énekeltem a szöveget. A bandának ez volt a búcsúszáma és már jött is a következő. Ezek tök ismert zenéket nyomtak, és mikor meghallottam az egyik kedvenc számom, rohantam az első sorokba – már amennyire a cipőm és lábam engedte – és énekeltem végig az egész dalt. A következő számokat csakugyan ismertem így azok éneklésével jól elvoltam. Mikor már eltelt körülbelül 1 óra elmentem az italos sátorhoz, hogy igyak valamit, mert a torkom totál kiszáradt a sok énekléstől.

- Egy koktélt kérek, ha lehet valami epreset – a pincér bólintott, és már el is kezdte összeállítani nekem. Még várakoztam egy srác jelent meg mellettem, nem tagadom jól nézet ki, már amennyire a félhomály engedte.

- 5 sört – rakta le a pénzt és felém pillantott. Szemei majd kiestek, ahogy felém nézett. – Kicsilány, megmondanád nekem mennyi az idő? – mosolyodott el, mivel nem akartam bunkó lenni megnéztem az órám – gondoltam a telefonom nem veszem elő, kitudja milyen alak ez – negyed 11-et mutatott. Eléggé elszaladt az idő. – Szóval mennyi is? – kérdezte én meg hülyén nézhettem rá, mire felfogtam, ja, igen ő kérdezte.

- Ja, bocsi. Negyed 11 van – nevettem bambulásomon. Válaszomra felhúzta a hosszúujját, és úgy tett mintha az óráját nézte volna meg, aminek csak a helye látszott.

- Tudod, az óráink együtt járnak, mi nem járhatnánk együtt? – nevetett – hülye - „próbálkozásán”, miközben próbált a közelembe jönni.

- Barom – nyögtem, majd odébb álltam, mert a pincér srác egyszerre vagy 40et kevert, és elég lassan.

- Tom, hagyd már békén! – szólt rá egy lány a hátam mögül. Kérdően fordultam hátra, miközben megpillantottam egy barna, hosszú hajú, kissé alacsony lányt – Sajnálom, a nevében is. Most nincs magánál, alapból jó fej. Egyébként Ashley Greene – nyújtotta felém kezét. Amit elfogadtam.

- Kristen Stewart és nagyon hálás vagyok. Meghívhatlak valamire? – mosolyogtam rá. Mikor meghallotta a nevem szemei kipattantak, akárcsak előbb annak a Tomnak.

- Az a Kristen… Stewart? – kérdezett vissza ámulva, mintha egy Istenről, vagy nem is tudom, miről beszélnénk – Az esküvőszervező? Úristen! – kiáltott fel hirtelen, amitől kicsit meghőköltem, de nem volt gond. 

- Nyugi – nevettem fel hevességén – igen én vagyok. Nem kérsz te is? – kérdeztem miközben megkóstoltam az epres koktélomat. Egyszerű, de isteni volt. Mintha a mennyországban lettem volna: habos és eperdarabkák voltak benne. Talán még ananász..hmm…

- Ezt nem hiszem el. Ez életem legjobb napja – sikongatott tovább – kérhetek egy képet? Esetleg egy autógrammot? Te Jó Isten! - szerintem fel se fogta, hogy kér-e valamit. Nem is erőltettem már.

- Persze, esetleg holnap? Délután ráérek, nem tudom lenne-e kedved vásárolni?

- Ezt most komolyan mondod?

- Aha, de ha van programod… - be se hagyta fejezni a mondatomat, egyből közbe vágott.

-  Dehogyis, ráérek. Mikor lenne jó neked? Hol találkozzunk? Hol tudlak elérni?

- Lassabban, szóval. Mindent. Délután 16 óra körül. Ahol neked jó. Add ide a telefonod – ideadta a telefon számát, beírtam a számomat, amit a szüleim és a barátaim tudnak. Szeretem, ha a munkámat külön intézem a magánéletemtől.

- Ezen fel tudsz hívni bármikor. Csörgess meg és lementem a te számodat is.

- Oké, persze – felhívott, gyorsan lementettem. Aztán meghallottunk egy jó számot és szinte egyszerre ragyogott fel a szemünk. Megfogta a kezem és rohant velem előre, hogy énekeljünk. A szám véget ért, mi pedig félrementünk beszélgetni. Ashley velem egykorú, nagyon kedves, kicsit fel volt pörögve, de megkedveltem. Elmondta, hogy van egy pasija, Kellan, aki valahol azzal a bizonyos Tommal lóg meg a haverjaival, és hogy ők is felléptek, 3 éve jött ide és azóta úgy megkedvelte Londont, hogy ideköltözött. Le se lehetett lőni. Csak beszélt és beszélt: hogy mennyire szeret, mert olyan szép esküvőket szervezek és hogy nagyon jó az ízlésem, meg, ha esetleg neki lesz az esküvője ő velem fogja megcsináltatni. Ez nagyon jól esett, aztán folytatta, hogy mennyire sajnálja, hogy vége lett a sorozatomnak, amit csináltam – hát igen volt egy év, amikor a munkám megtalálható volt egy csatornán. Csak lemondtam, mert a tv-csatornaigazgatója beleszólt, hogy mit hogy kellene csinálnom és elég bunkó volt – aztán kitért a twitterre, hogy követ és mindig azt lesi és mikor meglátta, hogy Londonba jövök imádkozott, hogy találkozzunk, ami szerencséjére bejött. Én meg nevetve hallgattam a sok vicces sztorikat. Az idő elment, és fél egykor felmondtam a szolgálatot, hívtam egy taxit, bediktáltam a szálloda címét és bámultam ki az ablakon... 

Komikat, pipákat(: