5. Fejezet

Sziasztok! Mint mondtam itt is van az 5. Fejezet. Még annyi, hogy Rob közelít :D  

Jó olvasást! 

XoXo: Bessie

5. Fejezet: Megbeszélések

Reggel az ébresztő keltett, kicsit fáradtan a tegnap este miatt, de mosolyogva keltem fel. Bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam, elvégeztem a reggeli teendőimet, és kiválasztottam a mai ruhám.
Mivel még csak 8 óra volt, gondoltam elmegyek bevásárolni magamnak, mert nem akartam minden nap azt enni, amit a szálloda kínált. Miután ezt eldöntöttem felvettem egy kiskabátot hozzá és már mentem is a recepcióhoz.
- Elnézést, meg tudná mondani, hogy a környéken merre találok egy kis élelmiszerboltot? – mosolyogtam kedvesen az öreg nénire.
- Persze, menjek ki és forduljon jobbra és a következő kereszteződésnél menjen balra azon az utcán lesz, meg fogja találni – mosolygott ő is.
- Nagyon szépen köszönöm – a néninek igaza volt, megtaláltam. Vettem tésztát, tejet, kávét, cukrot, sót, fűszereket, kenyeret, meg ami fontos egy háztartásba, mosóport, ilyesmit. A pénztáros örömére jól felvásároltam szinte mindenből. Mire visszaértem és kipakoltam, átöltöztem és már 9 óra volt. Ideje volt elindulnom a Hyde Parkba, mert ma nem akartam elkésni. A park nem volt messze, és gyönyörű volt. Azt beszéltük, hogy a közepén van egy szökőkút és a mellett találkozunk. Szerencsére hamarabb érkeztem így volt időm egy kicsit sétálni. Meseszép volt, ahogy a mókusok mellettem szaladtak fel a fára, a lombok zöldellettek, valamelyiket még virág borította, és ahogy a napnak az a kevés fénye az ágak közé lopakodva, megvilágítva a fa törzsét hát egyszerűen leírhatatlan az egész. Még csodáltam pár percig, majd elindultam a szökőkút felé. Nem csalódtam, álomszép volt. A feltörekvő vizet színes virágok vették körül, közbe meg lágy zene szólt a kútból. Amin meglepődtem, mert, ahogy jobban megfigyeltem a vízesés a zene ritmusára volt beállítva, minden egyes vízcsobogása, 1-1 hangnak felelt meg. Ezzel még látványosabbá téve a már így is képzeletbeli parkot. Leültem a padra és a zenét hallgattam, miközben valaki hátulról letakarta a szemem, amire nagyot ugrottam ijedtemben és rablóm hangos nevetését hallva felálltam és megöleltem Lizzy-t. Jackson csak halkan kuncogott, mert nem akar lebukni. Őt is megöleltem és leültek mellém.
- Sziasztok! Hogy vagytok?
- Köszi, jól. Te? Azt csiripelték a madarak, hogy ma valaki elmegy veled vásárolni – nevetett Lizzy.
- Ti meg honnan tudjátok? Amúgy igen, tegnap este elmentem a fesztiválra és találkoztam egy lánnyal, aki megmentet egy sráctól, remélem, soha az életbe nem látom. Szóval ma találkozok Ashleyval, ha minden igaz. De honnan tudjátok?
- Ashley nagyon jó barátnőm. Kiskorunk óta, Rob osztálytársa volt és ők amolyan igaz legjobb barátok és én is nagyon kedvelem. Úgyhogy tegnap 2 órakor csörgött a telefonom és felébresztett, mert teljesült a kívánsága és 4-kor raktuk le a telefont. Megmondom őszintén alig emlékszem valamire, mert úgy 3 órától én totál fáradt voltam és mivel semmire se figyeltem kinyomtam, de újrahívott, felvettem, hogy ne haragudjon meg és már csak hümmögtem, de inkább alvásnak nevezném – nevetettünk. Mindent értek, majdnem.
- Akkor ti ismeritek azt a Tomot? – nevettem jobban.
- Ami azt illeti igen, én, ő, Rob, Sam, Bob: mi ilyen nagy haverok vagyunk, meg egy bandába játszunk – csatlakozott be Jackson is. A vigyor az arcomra fagyott.
- Jaj, kicsit félek tőle.
- Azt elhiszem, de csak jobban meg kell ismerni, alapból nem ilyen – biztattak.
- Mindegy, majd meglátjuk. A vendéglista kész lett? – tereltem.
- Persze. Összesen 148 fő, akik az „A” csoportba tartoznak… és van pár a „B”be is, ahogy kérted – nyújtotta át Lizzy a listát, de nem-et intettem a fejemmel.
- Nagyon jó, de nem kell megmutatnotok. Ez a ti saját esküvőtök, nem szólok bele. Ebbe. Még annyit, hogy ezt a szülőkkel is egyeztettétek, mármint a listát?
- Igen, még tegnap nálunk megcsináltuk és este megmutattuk Jack szüleinek is, ők is mondtak hozzá pár embert szóval ez már a végleges verzió.
- Rendben. Nos, tegnap utána néztem az itteni meghívó készítő cégeknek. Szerdán elmegyünk megnézni. Addig pedig hoztam pár sablont, amit majd a kávézóban megnézünk.
- Rendben. Én is kellek ehhez? Csak mert Lizzy tudja, hogy nekem szinte teljesen mindegy, és megbízom benne. Tudom, hogy tudjátok mi a dolgotok.
- Jaj, Jack szeretném, ha ott lennél. Nekem ez fontos. Nekünk – ölelte át a derekát, konkrétan még én sem tudtam volna ellenállni neki.
- Rendben, megyek – adta meg magát. Elindultunk a kocsikhoz, Lizzy közben ideadta a mobilját, mire tök értetlenül néztem rá. Nem értettem mit akar.
- Nem akarom, hogy magadban ülj a kocsiba, míg végül megöl az unalom. Amint beültünk hívunk Jacksonéról. Nekünk ingyenes a beszélgetés. Így nem kell ránk költened a telefonszámlád. Lesz elég, ha hazatelefonálsz – sajnált, de bíztatásképp rámosolyogtam, amitől egyből pörgött tovább – Majd hangosítsd ki. Ezzel – mutogatta. Ez az apró gesztus nekem nagyon sokat jelentett.
- Köszönöm – öleltem meg pedig még magyarázott.
- Szívesen.
- Na, csajok, gyerünk, mert a haverok várnak – nevetett Jack – ja, tényleg. Kristen neked pedig még ma eljön a rémálmod. Nem szeretnénk, hogy miattunk elkéss, Ashley leharapná a fejünket.
- Haha, nagyon vicces. Szerintem nem lesz vészes. Mindegy, menjünk – beültünk a kocsikba és már csörgött is a telefon. Mivel nekem is BlackBerrym van simán fel tudtam venni és a hangszórót is bekapcsoltam.
- Sziasztok. Hallotok? – kérdeztem, miközben beraktam a telefontartóba.
- Szia, aha. Mehetünk? – Jackson vezetett, így nem lepődtem meg kérdésén.
- Persze, menjetek csak előre.
- Jó-jó persze, ha lemaradsz, szólj – ígértette Lizzy.
- Rendben. Amúgy hogy volt az eljegyzés? – tudtam, hogy jó téma lesz. Lizzy azonnal elkezdett áradozni, hogy egy tengerparton voltak, és mint a filmekben tök romantikus vacsora volt, miközben körülöttük égtek a fáklyák és mindenhol rózsaszirom volt szórva, elkezdtek táncolni, és mikor vége volt a dalnak Jackson letérdelt. Családban már mindenki tudta rajta kívül, mert Jackson először az apukájától kérte meg a kezét. Ezáltal nem volt titok Clarenél és a tesóinál, akik mind nagyon örültek a nagy hírnek … Így ami nem volt annyira jó, hogy senki se tudott vele annyira együtt örülni, de mégis boldog volt, és gondolkodás nélkül igent mondott.
Végül megérkeztünk a kávézóhoz. Isteni illat keringett körül, aminek nem tudtam ellenállni. Én a kávézó specialitását rendeltem. Elég érdekes neve volt: Latte Macchiato, de az íze fenséges volt. Jackson is ilyet rendelt, Lizzy pedig csak teát.
- Rendben, akkor meg kell beszélnünk pár dolgot. Először is. A meghívók. Rengeteg féle létezik. Itt is van – vettem elő egy sablon könyvet, amikben rengeteg fénykép van meghívókkal - Összehajtható esküvői meghívók. Ez a fajta esküvői meghívó boríték nélkül küldhető, mivel a válaszkártya a meghívóhoz van csatolva és könnyen leszakítható, valamint összehajtva egyben borítékként is szolgál. Mivel a válaszkártya olyan, mint egy képeslap, pénzt spórolhatsz meg a visszajelzéseken. Általában az árban benne van, hogy a címedet is rányomtatják a borítékra és ugyanúgy a válaszkártya hátulján is feltüntetik.

- Nekem annyira nem jön be, de szép – látszott Lizzyn hogy próbálja kedvesen elutasítani - Szerintem jobb lenne, ha külön lenne, nincs miért spórolni és találhatunk akkor ezerszer szebbet.
- Persze, csak gondoltam jobb, ha mindenről tudtok. Akkor itt vannak a sablonok – vettem elő 3 füzetet, amikben csak meghívók voltak - Az elsőben a hagyományos kinyitható. Elején egy dísz, benne egy idézet. Semmi extra és vannak még az egylapos verziók. A másodikban vannak a tekercsesek. Ezeket manapság többen használják bár drágábbak, de akik megengedhetik, engednek az áraknak és ezt az elegáns mégis különlegeset választják. Aztán a harmadik füzetben láthatjátok a dobozos verziókat, nekem ez tetszik a legjobban, mert annyira egyedi és mégis hagyománytisztelő. Szóval ilyenek vannak – még hagytam, hogy megnézegessék a fényképeket, majd Lizzy is egyetértett velem, hogy az a legszebb. Jacksonnak pedig alapból ez jött be szóval ezzel meg is voltunk.
- Rendben. Kellenek válaszkártyák, útvonaljelző kártyák, meghívókártyák és esküvői értesítők? – soroltam.- Hogy mik? – bandzsított Jack, amin jót nevettünk.- A válaszkártya szinte elengedhetetlen, ezen tudják igazolni, hogy eltudnak-e jönni vagy sem. Útvonaljelző kártyák, hogy megtalálják az esküvő helyszínét, ha esetleg valaki nem tudná, ez annyira nem fontos. Meghívókártyák, nos ez sem annyira feltétlen fontos, de ezt szokták alkalmazni, annak érdekében, hogy a meghívó ne legyen túl zsúfolt, ezen szokták feltűntetni az esküvő helyszínét, időpontját. Ezt szoktam ajánlani. Manapság a meghívón legyen egy szép idézet és egy kép nem kell mindent rárakni, de persze ez a ti döntésetek. Az esküvőértesítő kártyák azért vannak, hogy akiket nem hívtok meg is tudjanak az esküvőről, de nagyon jelezni kell, hogy az esküvő már meg volt tartva, mert Amanda és Peter esküvőjén küldtek ilyet és azon szombaton ott állt a család a kapuba felöltözve ajándékkal. Szóval elég kellemetlen volt nekik elmagyarázni a félreértést. Szóval ezt szerdáig el kell döntenetek, felőlem lehet csak a meghívó is, ez rajtatok múlik. Jó? – bólintottak és láttam, hogy Lizzy jegyzetel, addig ittam a kávémból.- Rendben. Akkor ezt majd eldöntjük – Jacksonnak kicsit sok volt ez egyszerre, de szerintem, megoldják. Ha nem, hát akkor ezért vagyok.- Kint vagy bent legyen a tálalás? Mert akkor vagy sátrat kell rendelni vagy helyet bérelni és gondolni kell az időjárásra is, főleg itt, Londonban.
- Huh. Igazad van, szerintem legyen sátras, mert olyannak képzeltem el, de szerinted szívem? – fordult Lizzy, Jackson felé.
- Hát, a jégesőre is gondolni kell, bár szerintem meg lehet oldani a sátras dolgot ha esetleg … - gondolkozott el.
- Igazatok van. Mi lenne, ha a kertünkbe építenénk egy hatalmas fedett részt? Anyáék amúgy is akartak ilyen kinti pihenőt… meglehetne… Ügye, Kristen? – nézett rám hatalmas reménykedő szemekkel.
- Persze, nálam a határ a csillagos ég – nevettem.
- Remek, akkor ezt felírom – jegyzetelt tovább. Jól esett, hogy neki is fontos és hogy megfogadja a tanácsaimat.
- Én is – vettem elő a notebookom és jegyzeteltem. Kültéri. Rendben.
- Milyen asztalra gondoltatok? Hosszú vagy kerek? Esetleg „U” alakban, lehet még megcsinálni, de amilyet szeretnétek.
- Ezt most kell eldönteni? Azt hittem elég az esküvő előtt pár nappal…
- Lizzy, sajnos most kell, vagy ha még nem is tudtok dönteni, amint megkapjátok a visszajelző meghívókat. El kell dönteni, mert akkor a vendégeket úgy ültetjük le. Erről jut eszembe, névjegykártyákat rakjunk? Csak mert akkor még véletlenül se lesz veszekedés és akkor az embereket is úgy ültetjük, hogy akik egy családba tartoznak azok egy helyre.
- Ja, jó értem. Szerintem kerek asztalok legyenek, mert akkor jobban elférnek nem? Bár, ha „U” – ba lenne, akkor jobban láthatnánk mindenkit és a családokat két oldalra lehetne osztani. Fogalmam sincs, de a névjegykártya jó ötlet – Lizzy figyelt láttam, de Jacksonnak az esze már a fiúk társaságában járt.
- Nyugi, ezt csak elmondtam nektek, hogy tudjátok ezt bőven elég lesz majd a szülőkkel megbeszélni és majd csak akkor, ha megvan a végleges vendéglista, amit remélem, hogy jövő héten már tudni fogjátok. Rendben, azt hiszem mára ennyi. Mikor találkozzunk legközelebb? Én szerdára gondoltam, és akkor elmehetünk pár esküvői meghívócégekhez. Kérek időpontot is, csak mondjátok nektek mikor jó.
- Persze, az jó lesz. Szerda, oké. Hány óra körül?
- Hazamegyek és beszélek a cégekkel, hogy nekik mikor jó és este hívlak titeket, de nektek akkor a szerda jó lenne?
- Persze, jó, akkor majd beszélünk – köszöntünk el. Megöleltem Lizzyt és Jacksont is és már hajtottam is a szállodába. Kevin ideadta a kulcsomat és már rohantam is fel. Kikerestem a cégeknek a telefon számait. 2 cég elfogadta a szerdai napot - a harmadiknak nem volt jó – így már hívtam is Lizzyt.
- Szia, beszéltem 2 céggel a szerda jó lenne nekik. 10:00-tól 17:00-ig bármikor mehetünk. Mondtam, hogy egyeztetek veled és még visszahívom őket. Vélemény?
- Nagyszerű, akkor szerdán. Hol és mikor találkozunk? Várj, előkeresem a füzetem – hallottam, hogy motoszkál, így vártam - Oké vagyok.
- Szerintem találkozzunk 9:30 – kor valahol. Mit szólsz? Az első céghez 10:00 megyünk akkor. Ha gondoljátok, hozhattok valakit, de max. 2 ember, mert minél több ember, annál több vélemény. Azt meg nem szeretném, hogy megbolonduljatok. A másik céghez pedig, csak akkor, ha esetleg nem találjuk meg a legjobbat, de bőven lesz időnk megnézni mindent.
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük. Mit szólnál, ha a Big Ben előtt találkoznánk?
- Remek ötlet, akkor holnap után találkozunk 9:30 – kor, de ha esetleg nem jó az időpont szóljatok! Rendben? Én igazodom hozzátok és nem fordítva – köszöntem el tőle.

A szívem megszakadt, mikor ránéztem a komentekre (rossz értelemben). Félek, hogy nem tetszik nektek a történet, hogy valamit rosszul csinálok, és ha ez igaz, akkor legalább a hibát írjátok meg, mert abból tudok tanulni. Tényleg rosszul esett, mert le sem hiszitek, mennyit törődöm ezzel a történettel. A fejemben kész az egész, már csak le kellene írni de úgy érzem felesleges, esetleg csak magamnak. Mindegy, majd meglátjuk mit hoz a jövő. Remélem tetszeni fog. Öm komihatár vagy mi az, nálam NEM lesz! Ellenzem, hogy követeljen, ha valaki úgy érzi, igen ide most írni fogok, akkor az írni fog, de aki nem érzi ezt a késztetést, akkor erőszakkal, csak azt érem el, hogy olvasni se olvassa. Így nekem nem éri meg - szerintem. Azt hiszem ennyit akartam, minden esetre szívesen olvasom a véleményetek, kritikátokat.