3. Fejezet - Megálmodott esküvő

Sziasztok! Meghoztam a 3. Fejezetet reménykedem benne, hogy tetszeni fog. Ez a fejezet, hosszabb lett, mint az eddigiek és kicsit részletesebb is. Azt hiszem erről ennyit, még annyit szeretnék mondani, hogy jelentkeztem Little hippie designversenyére. Ha tetszik a blogom, vagy a történetem, kérlek szavazzatok rám ezen a blogon: http://versenyszellem.blogspot.hu/ lejeb megtaláljátok a blog képét és címét. Sokat jelentene nekem. Remélem számíthatok rátok, de ha nem semmi baj. Ez csupán egy apró szívesség lenne... Köszönöm a kommenteket: Bekynek, Wikynek, BezTinának és Nóciank. Nagyon jól esett a véleményetek! 

Remélem tetszeni fog és szavaztok!♥
XoXo: Bessie

3.Fejezet: Megálmodott esküvő

20 perc alatt értünk oda, hála a Fesztiválnak. Mikor egy rendezett tiszta környékre értünk, gondoltam hamarosan megállunk. Igazam is lett, amint megálltunk egy gyönyörű emeletes háznál. A rendezett, tiszta portára beálltunk az autókkal, és gyorsan szétnéztem. Annyira nyugodt volt minden. Ellaknák itt.

Jackson kinyitotta nekünk a ház ajtaját, amin belépve azonnal lekaptam a cipőmet. Gyönyörű volt minden. Az egész házról üvöltött a kifinomultság.

- Megjöttünk – kiáltott Lizzy. Erre egy fiatal 30-40 év körüli nő jött felénk mosolyogva – Anya, ő itt Kristen Stewart. Kris ő az anyukám.

- Örülök, hogy megismerhettem, Kristen Stewart, az esküvőszervező – nyújtottam felé jobbomat.

- Clare Pattinson, de kérlek. Tegeződjünk – fogadta el kezem.

- Rendben, köszönöm.

- Kris foglalj helyet. Anya, hol vannak Robék? – Lizzy kérdése hallatán, kicsit értetlenül néztem és már meg is kaptam a választ – a testvérem és a haverjai.

- Már elmentek a Fesztiválra. Kristen kérsz valamit enni? Esetleg inni? – mosolygott rám.

- Köszönöm, nem kérek – feleltem – Lizzy, milyen esküvőről álmodtál? – kérdeztem és még láttam, hogy gondolkodik előszedtem a notebookom.

- Hmm… Kiskoromban, mikor megálmodtam a Nagy Napot? – bólintottam – úgy képzeltem el, hogy – hunyta le a szemét és teljesen elmerült gondolataiban – a kertünkben hosszú fehér szőnyegcsíkon a koszorúslányok elindulnak és szórják a vörös rózsaszirmokat, miközben felcsendül a hagyományos zene… és elindulok, apával az oldalamon. Lassan haladunk, miközben befordulunk a szőnyeg vezette új útja és már nincs visszaút, mindenki feláll, a székek vörös és fehér csokrok díszítik, és a talajon is szirmok vannak. A koszorúslányok elérnek a szintén rózsákkal beborított pagodáig. És akkor elindulok én, a gyönyörű hófehér hatalmas ruhámba…- kinyitotta a szemét, ami az örömtől csillogott.

- Ez gyönyörű lesz, ahogy elképzeltem azt, amit mondtál. Neked csinálom, majd az eddigi legszebbet ezt megígérhetem.

- Köszönöm – ölelt át. Visszaöleltem, és boldog voltam, úgy éreztem egy igaz barátnőre leltem. Az idő telt és mi elég sok mindent megbeszéltünk, amiket kellett. Rengeteg dolgom lesz –gondoltam, miközben végiggondoltam a sok tennivalóimat. Kell rendelni hatalmas sörsátrakat, asztalokat, székeket, a ceremóniához virágokat kell rendelni, étel, ital, evőeszközök és a ruhák, meghívókat szét kell küldeni… a meghívók!

- Lizzy, holnapra a vendéglistát ne felejtsétek megbeszélni! Ez nagyon fontos, holnapi feladatunk lesz! Segítségnek mondom, hogy csináljatok külön „A, B” csoportokat. Az „A”-ba legyen az, akit meg kell hívnotok és a „B”-be legyen, akit szeretnétek csak meghívni, így ha valaki nem tud eljönni az „A”-ból, beraktok oda a „B” csoportos közül. Ezért is kell minél hamarabb kiküldeni, hogy ha valaki esetleg nem tud jönni, akkor az, akit beraktok helyette ne az utolsó másodpercekben kapja meg a meghívót!

- Ez eszembe se jutott volna. Aszta ez remek ötlet – látszott rajta, hogy ezt a tanácsot megfogadják.

- Ez a dolgom – mosolyogtam rá – Jut eszembe, holnap hol találkozunk és mikor?

- Van egy kávézó a folyópartján, mit szolnál ahhoz? Nekünk 10 óra jó lesz, ha neked is megfelel.

- Ugyan most hozzátok igazodom, mivel semmi más dolgom sincs – nevettem.

- Nem baj, nem akarlak szétszaggatni vagy ilyesmi… - nevetett velem.

- Dehogy, akkor holnap. Viszlát Clare! – kiáltottam a konyha felé.

- Már mész is? – jött ki mosolyogva.

- Igen, megbeszéltünk mindent, sziasztok!

- Rendben, szerbusz, Kristen – ölelt át, nagyon jól esett, az anyukám ölelésére hasonlított.

- Még kikísérem – nyitotta ki nekem az ajtót Lizzy.

- Rendben mennyetek csak- mosolygott ránk, majd visszament.

- Akkor holnap – léptem közelebb és megöleltem. Meglepődött szerintem, de miután kapcsolt visszaölelt. Még megvárta még beülök az autómba, még integettem végül elhajtottam. Az úton bekapcsoltam a zenét, és azt énekeltem, miközben feltűnt a fesztivál. Megálltam, hogy megkérdezzem meddig tart.  Egy kedves fiú megmondta, hogy holnap reggelig. Ezen kicsit meglepődtem és látta is rajtam:

- Tudod, ma lenne az utolsó napja a Fesztiválnak, mint itt látod – mutatott fel a felettünk fellógatott anyagra - Ilyenkor mindig tovább tartjuk. Nem idevalósi vagy, igaz? – megráztam a fejem. Megköszöntem. Gondoltam, hazamegyek és visszajövök.