2. Fejezet - A Kezdetek...

Sziasztok! Itt is a második fejezet, nem lett túl hosszú tudom, de nagyon remélem, hogy tetszeni fog és nem okozok csalódást :) Köszönöm a kommenteket: Wiky, Eveliin, BezTina, Nikki és Lucaa. Ebben már pár kérdésre választ kaptok! A héten már nem jelentkezem, de jövőhéten jönnek a frissek!
Jó olvasást! 

XoXo: Bessie

2. Fejezet: A kezdetek 

     

Másnap reggel 7-kor keltem, rendeltem magamnak egy 2 tojásos sajttal töltött omlettet paradicsomsalátával, majd elmentem kiválasztani a mai ruhámat:

Csengettek. Felkaptam a köntösöm és rohantam ajtót nyitni, egy ételszállító kocsit toltak be, amin az ínycsiklandozó reggelim volt és egy száll rózsa. Adtam egy kis borravalót, majd nekiláttam a reggelimnek az ágyamba. Benyomtam a hatalmas plazma tv-ét és néztem a híreket, de semmi izgalmas nem volt benne. Miután megettem lezuhanyoztam, megfésülködtem, fogat mostam és felvettem a kiválasztott ruháimat. Kicsit sminkeltem, a hajamat pedig egy lágy kontyba fogtam, majd útra kész voltam, pedig még csak 10 óra lehetett maximum. Felhívtam az új ügyfelemet.

- Jó napot kívánok!  Kristen Stewart vagyok, az esküvőszervező. Elizabeth Pattinson-t keresem – kezdtem a már jól ismert szöveggel. 

- Helló, igen én vagyok – hallottam meg egy energia dús női hang.

- Elnézést a zavarásért, csak a mai ebédről szerettem volna értesülni, hogy áll-e még? – kicsit diplomatikusan mondtam, de nem mertem egyből tegezni, majd ezt megbeszélem vele.

- Jaj, igen, persze. Jól utazott? Nem volt gond a repülőn? – mondta most már nyugodtabban.

- Köszönöm, jól utaztam. Az ebédre visszatérve hol és pontosan mikor lenne jó önöknek? – iszonyat rendes dolognak gondoltam, hogy így érdeklődött, hogylétem felől. Nagyon jól esett, még ha csak udvariasságból is. Szerintem jól ki fogunk jönni egymással.

Gyorsan lediktálta az étterem címét és megbeszéltük, hogy fél egykor találkozunk. Előszedtem a laptopom, és megkerestem az étterem helyét. Innen maximum 20-25 percre lehetett. Így volt még két órám. Gondoltam addig kereshetnék egy autó bérelhető céget. A google-be bepötyögve nem volt nehéz találni, hívtam egy taxit, ami pár percen belül már a hotel előtt állt. Lediktáltam neki a címet, majd kifizettem. A gyárnál béreltem egy Audi Q7-est, ez jó lesz a szállításhoz, majd aláírva néhány papírt és pár fontos adatot megadva, beülhettem az ideiglenes új autómba. „Haza” hajtottam, majd a szobámba gyorsan összepakoltam a fontos dolgokat. Laptop, pár mintakép esküvőkről, a mennyasszonynak egy esküvői jegyzetfüzet, toll, papír, és a saját jegyzetfüzetem. Leadtam a kulcsom és már rohantam is a parkolóba, mert féltem, hogy el fogok késni. Bekapcsoltam a GPS-em, beírtam az étterem helyét és már indítottam is a kicsikét. Kicsit késtem, mert alig tudtam kijutni a belvárosból, de szerencsére nem sokat.

Az étterem nagyon otthonos volt. A falak meleg színűekre voltak festve, és kézzel festett vázák voltak, és a sarokban lágy élőzene szólt. 
Miután körbenéztem feltűnt, hogy egy szőke hosszú hajú lány integet felém. Hátrapillantottam, hogy megnézzem nekem köszön-e majd miután erről meggyőződtem elindultam feléjük.

- Helló, Elizabeth? – kérdeztem, mert bunkóság lett volna idegen asztalhoz leülni.

- Szia. Igen, de hívj nyugodtan Lizzynek, bemutatom a vőlegényemet Jackson Rathbone-t.

- Hali – köszönt a vőlegény, elég helyes volt, bár nem az estem. Az általánosnál hosszabb, barna haja és kalapja volt, jól állt neki.

- Sziasztok!  Kristen Stewart – ráztam kezet velük, majd leültem – Remélem nem gond, ha megkérlek titeket, hogy tegeződjünk, úgy könnyebb lesz dolgoznunk – miután ezt megbeszéltük kihozták az étlapot. Választottunk, majd még a pincér elment egy rövid megismerkedést tartottunk:

- Elizabeth Pattinson vagyok, 26 éves. London külvárosában lakom hivatalosan a szüleimmel, de 3 hét múlva Jackkel összeköltözünk. Van egy nővérem és egy öcsém, akik nagyon fontosak nekem. Énekelek és táncolok, de hivatalosan a családi cégünknél dolgozom, már 3 éve. 4 éve ismerkedtünk meg egy buliban ahol az ő bandája és az én zenekarom is fellépet. A barátaink szervezték ezt az estét, hogy minket összehozzanak és hát elég jól sikerült- nevetett fel – Azt hiszem ennyi, idővel majd úgyis minden kiderül.

- Jackson Rathbone vagyok, 28 éves. Saját lakásom van, ahova majd Lizzyvel költözni fogunk. Több együttesben játszottam, 2 éve alapított egy Lizzy bátyja egy sajátot, a 100monkeys-t és velük zenélek. Néha fellépünk a közeli bárban, remélem, eljössz majd egyszer megnézni. Imádom a zenét és a filmeket. A kedvenc hobbim a gitározás – eddig azt hittem Jakson annyira nem kedvel, de most már láttam, hogy csak idő kellett neki, hogy megismerjen és máris sokkal nyitottabb. Mire megtudtam róluk néhány fontos dolgot már ki is hozták a levesünket. Fogyasztása közben gondoltam elkezdhetnénk a dolgunkat, amiért idejöttünk.

- Milyen költségben kell gondolkodnunk? – kezdtem az egyik legfontosabb kérdéssel, mert sajnos ma már a pénz uralja a boldog világot. Azóta tartom fontos kérdésnek a pénzt mióta az egyik ügyfelem nem nézte az árakat és mindenből a legdrágábbat akarta így majdnem kölcsönt kellett felvenniük, de mivel ez nem volt jó megoldás, gyorsan az utolsó két hétben lekellett mondanom mindent és megrendelni az olcsóbb, mégis szép darabokat.

- A pénz nem akadály. Mind a két család örömmel száll be a költségvetésekbe. Azt szeretném csak, hogy minden tökéletes legyen – Lizzynek szinte csillogott a szeme a boldogságtól. Látszott rajtuk, hogy komolyan gondolják az esküvőt, és hogy szeretik egymást. Öröm lesz velük dolgozni – gondoltam.

- Rendben, ennek örülök. Időpontot néztetek-e? – és már hozták is a főételt.

- Ami azt illeti pontos időpont lebeszélve még nincs, de július 14-ére gondoltunk, mert aznap ismerkedtünk meg és szerencsére az most pont szombatra esik.

- Remek, milyen esküvőt szeretnétek – egymásra néztek majd elmosolyodtak – ez elég fontos szóval ezt, majd máshol de muszáj megbeszélnünk.

A pincér elvitte az üres tányérokat, nagyon finomat voltak az ételek, majd miután rávettek Lizzyék, hogy ők fizetik az én ebédemet – pedig én mondtam, hogy erre semmi szükség elindultunk hozzájuk.