1. Fejezet: A kezdetek…

Sziasztok! Megjött az első fejezet! Húha, kicsit izgulok, mit fogtok szólni hozzá. Szerintem, annyira nem fog tetszeni nektek, mert ez amolyan bevezető szerű lett és elég rövid, de ettől kezdve már beindul az élet és a fejezetek is hosszabbak lesznek. 

Nagyon köszön a kommenteket, nagyon jól estek és hogy már most 9 követnek, remélem a közeljövőben ez nőni fog. Visszatérve a kommentekhez szeretném megköszönni azoknak akik írtak: Nóci, BezTina, Phineas, Stellyke, Netty, Wiky, Nikki Józsa. Nagyon jól estek és örülök, hogy tetszett. 

Külön szeretném megköszönni a fejlécet Stellyikének. Nagyon tetszik nekem és hálás vagyok érte. köszönöm.

Szóval jó olvasást! Azt hiszem ennyit akartam. Friss, majd már csak jövőhéten :) hogy pontosan, mikor nem tudom, de lehet minél hamarabb :D

Remélem tetszeni fog!
XoXo: Bessie 

1. Fejezet - A kezdetek

A stewardess hangja keltett fel. Miután leszálltam a repülőről és megleltem mind a 6 nagy bőröndömet és fogtam egy taxit. Elmondtam a hotel címét és már indultunk is. Az ablakon végigfolyt az esőcseppek sokasága, így alig láthattam, a Big Bent mikor elhaladtunk mellette.

De lesz rá elég időm – gondoltam magamban. A sofőr rendes volt, nem is kért sokat, de azért adtam borravalót. Felhúztam az esernyőmet, és felléptem a hotel lépcsőjén kívülről bámulatos volt és amint kinyitották nekem az ajtót nem csalódtam a belsejében szebb volt, mint emlékeztem. Az aulában minden kifinomult és elegáns volt. A sarokban lágy élőzene volt, ami elnyomta London borongós hangulatát. Minden pont oda volt rakva, ahol lennie kellett, máshogy el se lehetett képzeli. Miután kibámultam magam odaléptem a recepcióshoz.

- Jó napot! Segíthetek valamiben? – fordult felém egy 20-30 év körüli srác. Fel nem tűnően leolvastam a kártyájáról a nevét. Hmm… Kevin.

- Helló, a nevem Kristen Stewart. Egy lakosztályt szeretnék hosszabb időre – mosolyogtam rá. A nevem hallatán alig kapott levegőt.

- Akkor a legjobb helyre jött! Elnézést ne vegye tolakodásnak az a Kristen Stewart? – dadogott kicsit.

- Az esküvőszervezőre gondol? – kérdeztem mire egy bólintással felelt – Igen, én vagyok!  De kérem, tegeződjünk. Hosszabb időre lesz itt munkám.

- Renden, örülök, hogy nálunk szállt meg. A barátnőm imádja önt… vagyis téged. Kérhetnék neki egy autógrammot? – olyan aranyos volt, hogy elnevettem magam és mosolyogva aláírtam egy kis lapot, amit elém nyújtott. Még le is fényképezett, hogy a lány, ha jól értettem Amanda elhiggye, majd megkaptam a 624-es számú szobát.  Mikor indulni készültem volna a lift felé 3 fiatal srác elkérte a bőröndjeimet így együtt mentünk fel a 72. emeletre. Pár másodperc múlva, kinyílt az ajtó. Az emelet, akár az aula gyönyörű volt. 4 ajtó volt összesen, az egyik az én lakosztályomba vezetet. Berakták az inasok a bőröndjeimet és már hagytál is volna el a szobám mikor gyorsan a kezükbe nyomtam egy kis borravalót. Ellenezni akarták, amin meglepődtem, más országokba majdhogynem követeleik. Végül mégis elfogadták. Makacs személyiség vagyok. Szép lassan megnéztem az „új otthonomat”. Annyira én voltam és olyan otthonos volt semmi giccses izé, hanem ízléses és kifinomult. Ez tetszett. Kiléptem az erkélyre és beláttam egész Londont. Láttam a Big Bent és az óriáskereket is. Elvarázsolt. Beléptem egy ajtón, ami a fürdőszobába vezetett, hatalmas volt. A másik ajtón belül egy gardrób volt. Betoltam az összes bőröndömet és leülve a benti babzsák fotelba elkezdtem mindent kipakolni. Először fel a nadrágokat aztán alulra a felsőket, de az úgy nem tetszett, szóval ki minden és legfelülre a pulcsikat, alá a pólókat és alulra a nadrágokat, mintha felöltöznék… Elfáradva mentem a fürdőbe ahol gondoltam egy gyors fürdést, de amint megláttam a hatalmas kádat, egyszerűen hívogatott így megnyitottam a forró vizet és beültem a kádba szerintem több órán át áztattam magam, majd nehezen, de kiszálltam. Bebújtam a pizsimbe lepakoltam a franciaágyról az összes párnát, majd elnyomott az álom…