7. Fejezet

Sziasztok! Ismét szombat! Ismét friss! Megérkezett a 7. fejezet. Köszönöm a véleményeteket! Nagyon jól estek! Remélem mindenkinek tetszik! Várjátok a sulit? Én nem... 
Kellemes hétvégét mindenkinek!
Jó olvasást kívánok!
XoXo: Bessie

Reggel, kialvatlan fejjel keltem, éjszaka alig bírtam aludni. Robon gondolkodtam. Ahogy visszafordult és rám nézett a gyönyörű szürkéskék szemével. Azt hiszem, talán, esetleg, nem 100%-osan, de fogjuk rá, hogy tetszik. Magamnak sem merem beismerni, nem hogy másnak.

De nem is ismerem. Ő se ismer. Bár pénteken megismerhetjük egymást. Fogalmam sincs, mit csináljak. Lizzyiékkel csak holnap találkozok. Fel kéne hívnom Ashley-t de most nincs kedvem a folytonos fecsegését hallgatni. Elmegyek a parkba – döntöttem el az ágyba fekve. Ezután elintéztem a reggeli teendőimet, felöltöztem és már mentem is.

A park, mint legutóbb, most is gyönyörű volt. És ahogy reméltem az agyamat csak a park szépsége töltötte el. Elmentem sétálni, miközben a gondolatok nem hagytak nyugodni. Miután eléggé elfáradtam a körbe-körbesétálgatástól elindultam a kocsim felé, de útközbe vettem magamnak egy hamburgert.

Amint felmentem a szobámba meglepődve láttam, ahogy a gardróbomba csak be volt dobálva a rengeteg szatyor, ez rendben is volt. Tegnap megvacsoráztam és már mentem is az ágyba… de! Reggel, hogy nem tűnt fel. Nekem elmentek otthonról. Otthon. Még nem is hívtam őket. 

Előkerestem a telefonom és azonnal tárcsáztam Cameron számát.

- Igen? – szólalt meg a telefonba egy kómás, mély hang. Ja, igen az előretolódás.
- Szia, bátyus!
- Hugi? Te vagy az? Istenem, de örülök, hogy hívtál. Hogy vagy? Hogy utaztál? Mit csinálsz most? Nálad hány óra is van? Mizujs Lizzyékkel? Bírod őket? A haverjaikat? Jó fejek mind. Itt vagy? - hadarta.
- Itt vagyok, csak nem hagysz szóhoz jutni. Szóval.. figyeltem, úgyhogy remélem te is. Igen. Igen. Gondoltam, hogy örülni fogsz. Jól vagyok. Jól, végig aludtam. Veled beszélek. Délelőtt 10:52. Lizziékkel holnap találkozok és megkedveltem őket. Ashleyvel találkoztam vasárnap, ő szinte a legjobb barátnőm lett így két nap alatt, a fiúkat csak látásból ismerem, mert tegnap összefutottunk velük a plázába, de ha minden igaz, akkor pénteken velük fogok bulizni. Kicsit tartok tőle. És igen itt vagyok.
- Huh oké, figyu. Jó fejek és ne hozz rám szégyent – nevetett, már kicsit sem volt álmos hangja – Hiányzol hugi.
- Ti is nekem. Anyáék? Nikki? Nálatok hány óra van? Mizu veletek? Hogy vagytok?- Alszanak. De Nikki már ébredezik. Hajnali 3 lesz 6 perc múlva. Jól vagyunk. Apa minden nap hiányol. Anya meg tiszta idegbeteg, hogy mikor telefonálsz már. Felköltsem?
- Dehogy is. Mond meg nekik, hogy nagyon szeretem, és hogy majd gyakrabban fogok telefonálni csak, tudod ...
- ... Első a munka – röhögött – Sose értettelek – eközben meghallottam Nikki álmos hangját, miközben azt kérdezi, hogy kivel beszél ilyenkor.
- Szívem, csak a legújabb csajommal, de te aludj csak – erre hallottam egy oké-t és Cam hatalmas röhögését, végül egy nagy csattanást – naaa, csak Krisszel beszélek, ne parázz má téged szeretl…
- Kristeeeeeeen – el kellett tartanom a fülemet annyira visított. Nem is tudom ki a rosszabb: Ashley vagy Nikki.
- Nyugi, szia! Mizu? Hogy vagy? Hiányzom?
- Jajj, nagyon is. Nem tudom kinek elmondani, ha helyes pasit látok a strandon, de most bepótolom. Szóval volt egy barna hajú, aki nagyon ki volt dolgozva és az a szexy fehér mosoly és képzeld a fürdőnadrág...
- Chö… én meg elkezdem mondani, hogy szeretlek és belém fojtod a szót, utána meg még álmodozol itt egy helyes szőke hercegről. Megjegyeztem. Megjegyeztem – fenyegetőzött bátyám.
- Na de édes, én nem ezt mondtam– védekezett Nikki sajnálkozó hangal, és szinte láttam magam előtt, hogy tesóm kezd megnyugodni, mire barátnőm folytatta – Én azt mondtam, hogy barna. A szexy pasi haja barna. Te nem is figyelsz rám?  
- Haha, nagyon vicces. Visszakapod még te. Ne félj – erre Nikki még elmondott egy „alig várom”-ot és már én is részese lehettem a beszélgetésnek. Elmondtam, hogy hogy haladok az esküvővel. Hogy szebb London, mint mikor utójára voltam itt. Aztán már csak beszélgettünk mindenféléről, több mint 2 órán át, gondoltam, hagyom őket aludni és elbúcsúztam. 
Csak halkan benyögtem egy „Nikki majd hívj, ha nincs ott Cam. Fontos”
- Baj van? – mondta, de inkább kinyomtam. Nem akartam, hogy tesóm tudja bánt valami, mert a világ végéről is képes lenne bármire. És nem akartam, hogy aggódjon értem, meg anyáék. 

Miután leraktuk a telefont elterültem az ágyba. Szerintem órákat feküdhettem ott, mikor elnyomott az álom. Délután 4-kor keltem, és szomorúan vettem észre, hogy elaludtam a napot. Bementem a gardróbba és nekiláttam kipakolni a ruháimat. Rengeteget vettem, de ez ott fel sem tűnt. Miután ezzel is kész lettem, Nikki hívott.
- Szia, mi történt? Baj van?- Szia, nem semmi komoly, csak összezavarodtam és nem tudom kivel megbeszélni.- Nekem elmondhatod, de ezt tudod nagyon jól.
- Hát az van… Vagy is találkoztam egy… Inkább megláttam… és…
- Kris, úgy dadogsz mintha, mintha ohh… találkoztál valakivel. Aki minden bizonnyal, gondolom nem lány…
- Hát, úgyis mondhatjuk. Aha, valakivel, aki nem lány.
- Szóval fiú – hangján már hallottam, hogy vigyorog – mesélj.
- Nincs mit mesélnem. Csak összezavarodtam.
- De miben is? – kérdezte és én elmondtam neki, hogy a plázában találkoztam egy sráccal…
- Várjál csak, ha Ash ismeri őket, akkor … Hmm. Ne mond el, hogy ki. Majd én kitalálom. Kellan nem lehet, mert ő Ashel van. Jackson házasodik. Sam és Marcus nem a te ízlésed. Bobnak van csaja. Tom, neked túl vad és marad Rob. Ahha Rob? - kérezte huncutul.
- Tudod, túl sokat vagyok veled…
- De ezt mégis miért mondod?
- Mert ismersz – irultam-pirultam, mikor Nikki, elkezdte mondani, hogy ő tudta, ő tudta. És hogy szerinte összeillenénk és hogy Robert milyen jó fiú. Pont hozzám illik 
- Nikki segíts. Mit csináljak? Pénteken találkozok velük. Vele.
- Ne parázz már. Ismerd meg őket, nem kell sietni Stew.
- Talán. Igazad van. Köszönöm! Szeretlek! Na de mesélj, mi van otthon? – kérdeztem, tényleg érdekelt, mert drága bátyám egy, apunak hiányzol, anyu egy idegbeteg-gel le is rendezett. Nikkivel még órákat beszélhettünk, végül nagy nehezen leraktuk. Jó volt kibeszélni magamat, nevetni. Megnyugodtam. Nem parázok. 

***                          

Szerdán megreggeliztem és már mentem is a találkozóra Lizzyiékkel. Rengeteget nevettünk a kocsiba, ez a telefonos ötlet bejött. Ami viszont meglepett, hogy nem hívtak kísérőket. Ezt szóvá is tettem, és csak azt válaszolták, valaki nem ért rá, valaki miatt pedig nem tudnának megfelelő döntést hozni, nem akartam tovább erőltetni és a téma is terelődött… Már egy ideje mehettünk, mikor megérkeztünk a céghez. Arra gondoltam, jobb, ha egyből idehozom őket, mintha bejárnánk minden plázát, ahol egy tök általános meghívókat látnánk és Lizzy sírva rohanna haza.
Leállítottuk a motort és a bejárathoz mentünk. Kívülről egy tök általános háznak tűnt - amibe, amúgy lakik a cég tulajdonosa – de tudni illik belül folyt a munka és meg se álltak. Bementünk, ahol egy kedves nénike eligazított minket, volt egy szoba, ahol az összes eddigi kézi készítésű meghívókból volt egy darab kiállítva, hogy azokból lehessen választani. Nagyon ötletesek voltak, volt papíros, képeslapos, dobozos, tekercses és mind gyönyörű volt. Lizzy ámulva nézte a meghívókat és neki is az álla majd’ leesett.

James Moore

- Jó napot! James Moore vagyok, üdvözlöm önöket, a cég vezetője vagyok – mutatkozott be miközben mindenkivel kezet fogott - Önökkel beszéltem telefonon?
- Igen, vagyis velem. Kristen Stewart az esküvőszervező.
- Hello, Jackson Rathbone és a menyasszonyom Elizabeth Pattinson.
- Üdvözlöm – fogott vele kezet Lizzy is.
- Mikor lesz a nagy nap?- Július 14-én – mondta Lizzy miközben megpillantott egy gyönyörű meghívót, amit én is néztem. Visszafogott mégis sokat mondó – Azt megnézhetnénk?
- Természetesen – vett elő egy hatalmas kulcscsomót és kinyitotta a szekrényt – kérem – nyújtotta át.
- Jackson ezt nézd meg, hát nem gyönyörű – az egész arany papírdobozból volt, ami négyfelé szétbomlott, és benne volt a papír, tényleg szép volt, csak a két gyűrű az elején nem tetszett annyira.- Tényleg szép, csak gyűrűk legyenek a tetején? Nem is tudom, az annyira nem jön be, kicsim – ölelte át derekát.- Kérem, esetleg, ha nem találják meg a tökéletes darabot, akkor nyugodtan mondjanak önök ötleteket és abból el tudjuk készíteni egyedi ötletűre – mosolygott kedvesem James.

A doboz formája

- Köszönjük. Megnézzük mindent, de már beszélgettünk erről és szerintem dobozos formájú lesz esetleg valamilyen virággal a tetején.

- Rendben. Szóljanak nyugodtan, örömmel állunk rendelkezésükre.
- Esetleg, mutatna valamilyen virág mintát?
- Persze? Nyomtatni gondoltak vagy ragasztani?
- Szerintem elég lenne, ha nyomtatva lenne. Tudja, Los Angelesbe is kell küldeni és nehogy baja legyen – mosolygott Lizy.
- A mi munkánk tökéletes, de ahogy gondolják – bólintott, miközben keresgélt a meghívók között – Hölgyem – nyújtott át egy sima képeslap féle meghívót, amit egy gyönyörű virágminta díszített. Meseszép volt.

A virágminta

- Ez álomszép lenne. Szebb, mint gondoltam. Aszta. Meglehetne csinálni, hogy ezt a képet rányomtatni az elejére? – kérdezte Lizz és egyből tudtam, nem kell tovább keresnünk. Ez lesz az.
- Persze, mikorra kérik és hány darabot?
- Mikorra lenne jó önöknek? Szeretnénk minél hamarabb elküldeni.
- Ez főtől függ vagy családtól. Hány darab kellene?
- Összesen 68 azt hiszem, de ha esetleg kevés, akkor lehetne még rendelni?
- Persze, ez csak természetes. Ma van szerda, szerintem a hétvégére kész is lesznek. Elnézést, hogy korábban nem, de rengeteg dolgunk van.
- Ugyan, megértjük – bólintottam - A meghívóra írt szövegeket még megbeszélhetjük?


- Kérem kövessenek - indult el James egy másik szobába, ahol rengeteg különféle meghívó szövegek voltak. Lizzy elkezte olvasgatni. Olvasott továbbment, olvasott továbbment. Egyszer csak megállt. Visszament és elolvasta még egyszer, utána megint. Tudtuk, hogy az lesz az igazi. Ez Jacksonnak is feltűnt, odaállt mellé ő is elolvasta és bólintott. Megtaláltuk!
- Kicsim, akkor ez legyen? Így szeretnéd?
- Hát, nekem ez így tökéletes lenne. Neked tetszik?
- Akkor maradunk a tökéletesnél, mert egyszerű és tényleg szép.
- Szeretlek – mondta Lizzy, amit Jackson viszonzott és megrendeltük a meghívókat.

Kiválasztottuk a szint, a betűméretet, a típust. Mindent. Hétfőn kellesz bejönni a végleges meghívóért, amikhez Lizzyvel még választottunk válaszkártyát és meghívókártyát és még útvonaljelző kártyát is. Lediktáltuk, a címet, ami akkor a Pattinson kertben lesz. Az időpontot és az útvonalat. Meg kis betűkkel a telefonszámomat is rárakattuk, a biztonság kedvéért. Végül boldogan hagytuk el a helyet.
- Lizzy, remélem, elégedettek vagytok velem és szeretném, ha tudnátok, ha esetleg valami nem jó, amit ajánlok, mert előfordulhat, csak szóljatok. Rendben? Ez a ti esküvőtök, nem akarok rátok erőltetni semmit. Szeretném, ha szólnátok, ha valami nem tetszik, vagy nem olyanra gondoltatok. Esetleg mást képzeltetek el. Rendben? 
- Kristen, e-miatt ne aggódj, mi teljesen megbízunk benned, és ha mégse tetszene valami, aminek szerintem elég kicsi az esélye, mert nagyon jó ízlésed van. Szólunk. Természetesen – ölelt át Lizzy.
- Köszönöm – mosolyogtam rájuk még beszélgettünk, végül elbúcsúztunk. A hétre több megbeszélést nem terveztünk. Amin viszont meglepődtem, hogy elhívtak vasárnap ebédre Lizziékhez, persze boldogan mondtam igen-t, de mégis meglepődtem...