8. Fejezet

Sziasztok! Tudom késtem vele elég sokat, de nem voltam jó gyerek és így nem volt notebookom. Szigorú védelmi rendszer volt MÁIG! Szóval szerintem mostantól minden rendbe jön egy ideig, ugyanis 8.os vagyok és elég sokat kellene tanulnom, amit idén próbálok is betartani. Na mindegy ez az én gondom, nektek pedig itt a 8. fejezet. Ja igen köszönöm a komentet Nóci. :) remélem ehhez többet kapok, rajtatok múlik... ://

Jó olvasást kívánok!

XoXo: Bessie

8.Fejezet

A csütörtöki napomat Ashley indította, aki reggel 8 órakor csengetett és addig nem hagyta abba, amíg ki nem nyitottam. Ezután felhívta egy fontos dologra a figyelmem… a bulira. Teljesen kiment a fejemből. Sajnos, Ashleynak nem, így rohantunk vásárolni. Kellettek ruhák, cipők, kiegészítők, sminkcuccok. Csak tudnám minek, Ash azt mondta azért, mert a 24 óra alatt, teljesen meggondolná magát, ha egy ruhát venne, és mivel holnap nem akar rohangálni, inkább ma vesz többet. Oké, ezt nem nagyon értettem, de vele nem lehet vitatkozni, inkább szót fogattam és ruhákat próbáltam. Délután 4-re értem haza és fáradtan dőltem össze az ágyon. Nem hiszem el, hogy lehet ezt kibírni. Amúgy, egész jól érzetem magamat, mert rengeteget nevettünk meg hülyéskedtünk. Ashley direkt figyelmeztetet, hogy úgy készüljek, addig nem mehetek haza, amíg teljesen részeg nem leszek. Szóval, remek kilátásokkal indultam. Mázli, hogy szombaton, majd ki tudom pihenni magamat…

*Másnap*
Péntek. Kicsit félek, azt hiszem. Főleg attól, hogy milyen lesz a buli. Annyira nem ismerem őket, de jó lenne, ha befogadnának, vagy legalább elviselnének, vagy nem tudom. Nem akarok senkinek sem csalódást okozni. Félek, hogy másnak gondolnak, hogy kihasználnak, hogy nem illek közéjük. Nem tudom – felsóhajtottam, mert féltem, tényleg. Annyira nem vagyok, az a bulizós lány. Néha elmentem Nikkiékel, de az más volt, őket ismerem. De ezt a társaságot, ezt az összeszokott bandát még nem. Délelőtt ezeken gondolkodtam. Megkajáltam és miközben mosogattam, Ashley toppant be. Nem lepődtem meg, talán csak azon, hogy még csak 4 óra volt.
- Sziiia – ugrott a nyakamba.
- Szia, mizu? – öleltem vissza.
- Semmi különös, gondolom veled se. Na, de ideje készülődni, mert nem fogunk időben odaérni – panaszkodott, mire felhúztam a szemöldökömet.
- Ash, mikorra is kell mennünk?- 22:00-ra. Úristen, kevesebb, mint 6 óránk van elkészülni!! – kiabált, mire hátrahőköltem.
 Azon gondolkodtam, hogy ez már nem normális. 6 óra alatt egy csiga is elkészül, sőt még hamarabb is. Nem hiszem el, hogy ez ennyi időbe tartana.Miközben ezeken gondolkodtam, Ashley 8 vállfát hozott be. Mindegyikre különféle ruha, és hozzá illő kiegészítő volt rakva. Utána megint elrohant és legközelebb szatyrokat hozott be, amik meg voltak számozva 1-8-ig.
- Ash, mi folyik itt?
- Nos, ezek közül veszem fel ma valamelyiket és ebben te fogsz segíteni.
- Aha, és a szatyrokba mi van? – már kezdtem érteni.
- Természetesen a cipők, már kiválasztottam, melyik szereléshez mit vennék fel, csak azt nem tudom, melyiket válasszam. Segíts! – könyörgött.
- Rendben. Na, mutasd, mid van – megvizsgáltunk minden ruhát, minden ékszert, minden összeállítást és elmondtuk mi jó rajta és mi kevésbé. Ashley mindet felpróbálta, hogy szerintem melyik áll rajta a legjobban és mivel nem tudtam dönteni, mert már nem is emlékeztem melyik, hogy áll rajta elővettem a fényképezőgépet és miután újra felvette mindegyiket, lefényképeztem. Nyomtam is fel egyből a gépre és beállítottam, hogy mind a 8 ruhát egyszerre lássuk. Ashhel szinte egyszerre rávágtuk, hogy a 4. lett a nyertes. Ami egy rózsaszín ruhából állt. Meglepődtem, mikor az órára néztem, mert már 6 is elmúlt. Még a végén igaza lesz barátnőmnek és tényleg kell az a 6 óra elkészüléshez.

Ashley ruhája

Kristen ruhája

Ezután én következtem. Ashley, mint a vadmacska úgy rohant be a gardróbomba és vette elő az összes ruhámat, főleg azokat, amiket tegnap vettünk és sajnos nekem is mindet fel kellett próbálnom végül egy  mellett döntöttünk. Ash szerint abba gyönyörűen festek… ezzel elment még egy óra. 3 óra kellett ahhoz, hogy megtaláljuk, mit veszünk fel estére. Konkrétan már kezdtem sokkot kapni, én csak bemegyek, valamit kiválasztok és felveszem. Ennyi. Nem szoktam teketóriázni.  Minek? Felesleges, bár a barátnőm nem így gondolta. Nagyon nem, sőt, ha elmondtam volna neki gondolatmenetemet… ááá inkább nem is gondoltam bele.Az idő telt… Ash gyorsan lezuhanyozott, addig én a cipőt próbálgattam és imádkoztam, hogy ne legyen a lábamon egyetlen egy hólyag sem… Aztán csere volt én zuhanyoztam és fogalmam sincs, mit csinált kint Ash. Nem is nagyon érdekelt. Felkaptam egy köntöst és már mentem is a szobámba, barátnőm az ágyamon ült, haja összefogva és sminkelte magát. Odaültem mellé és én is elkezdtem gondolkodni, hogy milyen sminket csináljak magamnak.
- Kristen, ügye kifesthetlek és megcsinálhatom a hajad? – nézett rám ellenállhatatlan szemekkel.
- Felőlem, de csak ha megcsinálhatom a hajad – mondtam el feltételeimet. Ami mindkettőnknek tetszett és már el is kezdődött a sminkelésem és a hajam vasalása. Ashley szó, mi szó: remek munkát végzett. Kaptam egy natúr árnyalatú, kicsit füstös sminket és egy nagyon göndör hajat. Imádtam. Miközben dicsérgettem, elvettem tőle a hajvasalót és elkezdtem neki is hullámokat varázsolni bele. Szerintem gyönyörű lett és szerencsére ő is meg volt elégedve velem. Kész lettünk, már csak a ruhákat kellett felvenni és mehettünk is, de előtte még rendeltünk kínait, hogy inkább most együk meg és ne legyen foltos a ruha, mert akkor kezdhetjük, előröl. Azt pedig nagyon nem akartam. Megkajáltunk és Ash szinte szívinfarktust kapott, miközben ránézett az órára, ami 9-et mutatott. Hát igen, gyorsan telik az idő, ha az ember jó társaságban van. Felöltöztünk, felvettük a kiegészítőket és kerestünk még két fekete zakót. Szerencsére Ash-el egy a méretünk, így adtam neki is, mert elég hűvös volt kint. És már indultunk is. Taxival mentünk, barátnőm figyelmeztetése után meg sem lepődtem. 40 percbe telt, mire odaértünk, mert a taxis nagyon eltévedt így késtünk több mint 18 percet, de nem volt gáz.
- Ash, mi van, ha nem fognak kedvelni – nyögtem barátnőmnek, görcsös gyomorral.
- Szerinted, akkor meghívtak volna? – emelte fel szemöldökét és nézett rám bambán. 
Megadóan sóhajtottam és tovább követtem Ashley-t a tömegen keresztül. A hely egész hangulatos volt, a zene pont elég volt, nem voltak sokan, de akadtak és azok sem az a 18 éves drogozós bandából valók. Többen csak boxokban ültek és jól szórakoztak. Egyszer csak megálltunk egy hatalmas boxnál. Kb. 20 személyes lehetett vagy annál több.
- Sziasztok! Bocs a késést. Szar taxis… – kiáltotta túl a zenét Ash.
- Császtok! No para, mi is most jöttünk – fogadott minket Tom.
- Többiek?
- Ashley baba, nyugi csak elmentek piáért. Mindjárt jönnek – röhögött. Kicsit bepánikoztam, nem tudtam, hogy viszonyulni senkihez, úgy ültem, mint aki karót nyelt.
- Szia, hát eljöttél? – hallottam meg egy mosolygós hangot, mire fejemmel a hang irányába fordultam és megláttam Robot. Mosoly terült szét az arcomon és csak bólintani tudtam.
- Na, jó húzzatok beljebb. Bobby bácsi le akar ülni – tolakodott befele, miközben egy lány szorosan mellette haladt. Robnak feltűnt, hogy nézem ezért gyorsan bemutatott minket egymásnak.
- Kristen – ejtette ki a nevem, mire felé fordultam – hagy mutassam be neked Nathalia-t, Nath ő itt Kristen.
- Helló - fogtunk kezet, de éreztem, hogy nem nagyon kedvel.
- Na, jó, ideje inni – adott Marcus és Sam mindenkinek sört. 
- Kezdésnek ez is megteszi – mondtam miközben öntöttem ki magamnak egy pohárba.
- Egészségünkre – emeltük fel a poharunkat és gyorsan meg is ittuk.
- Még egy kört? – röhögött Kellan, akit csak most vettem észre. Körbenéztem a társaságon. Velem szemben ült Marcus mellette Bobby, akikben azt hiszem már volt egy pár kör. Utánuk Sam és Tom, köztük ült Nathalie. Mellettem Kellan és Ash, akik már egymást falták végül én és másik oldalamon Rob, aki csak mosolyogva rázta a fejét.
- Persze haver – vált el Kell Ashtől és pacsizott egyet Tommal, miközben töltötték is a következő kört.
Szerencsére még maradtunk a sörnél. Már mindenki megitta, mikor Tomnak feltűnt, hogy az én poharam érintetlen – Tudod, kicsilány – nézett rám – nálunk van egy mottó.
- Had halljam – mosolyogtam el.
- Ami marad, az a harag – mondták mind egyszerre, amin elröhögtem magam.
- Ne akard, hogy haragudjuk – fenyegetett Marcus vigyorogva, és félelmet játszva inkább gyorsan megittam a sört.
- Szerencséd, nem haragszunk, egyelőre – öntötte ki az újabb kört Tom.
 Az este remekül telt, a többiek tökre befogadtak Nath-en kívül,de jól esett és már nem voltam olyan feszült. Pár kör után már fogalmam sincs mit ittam, valami kék löttyöt. Isteni íze volt és már éreztem is a hatását. Ashley hívott táncolni, amire nem engedte, hogy nemet mondjak így mennem kellett, de az alkoholtól, szinte fel sem fogtam mit csinálok. A lényeg, hogy remekül éreztem magam, táncoltam, Sammel, Robbal, Kellannal és Tommal, mert ott hisztizett, hogy mindenkivel táncolok csak vele nem. Végül beadtam a derekam. Elkezdtünk táncolni és próbált felszedi, hát ez nálam nem jött be, így melegebb éghajlatokra küldtem. Szerencsére Tom nem vette zokon mert, amit eljutott a tudatáig, már ott is hagyott és rohant egy szőke hajú lány után.  Sajnáltam szegény lányt. Robbal rengeteget hülyültünk, táncoltunk, beszélgettünk és volt, hogy elég közel kerültünk egymáshoz, de nem érdekelt. Élvezni akartam az életet. Vagy nem tudom, nagyon megkedveltem. Figyelmes volt még is kedves. Egyszer farkasszemet játszottunk azt hiszem. Aztán még emlékszem, hogy ittam valami lilát, úgy éjfél után, de onnantól nem sok mindenre emlékszem. Arra meg főleg nem, hogy hogy kerültem a szállodába, de reggel ott ébredtem lüktető fejfájással...

 *****

Alig bírtam kinyitni a szemem a telefonom csörgésére. Ki akartam nyomni, de mikor megláttam, hogy Lizzy hív szemem, majd ki pattant és egyből felvettem.
- Szia, Kris, remélem nem zavarok, csak azt szerettem volna mondani, hogy jó-e ha holnap fél 12-re jönnél át hozzánk? Vagyis, hogy neked megfelel-e az időpont.
- Persze, tökéletes. Ott leszek – ígértem még beszélgettünk, végül leraktuk. Elmentem zuhanyozni és próbáltam összeszedni a gondolataim. Hogy kerültem ide? Valószínűleg Ash hazahozott… Ash… fel kéne hívnom. Kiszálltam a zuhanyzóból és már kerestem is a telefonomat.Harmadik hívásomra vette fel barátnőm, addig csak kinyomogatta…
- Szia, fel vagy már?
- Nem még alszok, mert aki legény éjjel az általában nappal alszik, de mindegy – gúnyolódott, és észrevettem, hogy hiányzik a hangjából az energia. Ritka pillanatok egyike – Mit akarsz?
- Sajnálom – kezdtem bele – de nem tudod, hogy jutottam haza? Semmire nem emlékszem.
- Ha elmondom, hagysz aludni?
- Ö… ja. Csak mond már! Ja meg, hogy bírnak-e? Meg, hogy béna voltam-e…
- Bírnak nagyon. Nyugi, nem voltál gáz. Haza pedig mi vittünk, nyugi.
- Ti? Vagyis ki az a mi?
- Arról volt szó, hogy hagysz aludni.
- Ashley, ennyi idő alatt már elmondtad volna és aludhatnál – világosítottam fel sikeresen.
- Jól van, na. Az úgy volt, hogy te már káó voltál és én sem voltam hű, de fényesen így megkértem Robot, hogy kísérjen téged haza. Azért őt, mert benne volt a legkevesebb. Arra még emlékszem, hogy beültetek a taxiba és még elmondtam a szálloda címét és ennyi. Na, jó éjt!
- Köszi – mondtam volna, de már csak sípolt a telefon. Mindegy.

Miközben gondolkodtam, véletlen megpillantottam az órát és szinte sokkot kaptam: délután 4 óra volt. Elaludtam egy teljes napot!  Aj. Mivel a munkámat tegnap teljesen elhanyagoltam, elővettem a notebookom és átnéztem néhány dolgot. Például az esküvői ruhát, a koszorúslány ruhákat és a tortát. Találtam párat, de nem éreztem tökéletesnek a dolgot. Aztán a fejemben elkezdett egy tökéletes terv összeállni…

Remélem tetszik még a történet. És tetszett a fejezet. Kritikát is lehet írni.... és bocsi, hogy most tudtam hozni. Remélem a hosszával nincs gond... Nathalie pár percen belül a szereplők között lesz.