10. Fejezet 1/2

Sziasztok!
Arra gondoltam, hogy mivel eljutottunk a 10. Fejezetig ezt egy különleges módon ünnepelhetnénk. Ezért a mostani fejezet ROB szemszögéből van írva! Nagyon remélem, hogy tetszik. Most mondom hogy ez a rész a fejezet FELE! Tehát jövőhét szombaton a másik fele következik. Kommenteket örömmel olvasok. Kritikák jöhetnek. Az eddigi leghosszabb feji! Oldalt szavazzatok!Jó Olvasást Kívánok!
XoXo: Bessie

10. Fejezet

Rob sz.sz

*Hétfő*

Ma elmentünk a haverokkal a plázába, csak hülyülni, csajozni, mozizni. Szokásos délutáni program, miután megnéztünk egy vígjátékot, nem volt a legjobb, de jókat röhögtünk rajta, főleg az előttünk ülő csajon, akinek beláttunk a melléhez. Mindegy. Marcus elkérte a telefonszámát, de hát, hogy is mondjam? Nem jött össze neki. Inkább kapott egy szép arcpirosítót a pofájára. Nevetve ültünk be a torzshelyünkre, ami egy kávézóféleség és a filmet elemeztük.

- Most komolyan, ennyire szar filmet még nem láttam – panaszkodott Tom, aki egyébként végig nevette a filmet. Igen, Tom ilyenkor mindig ezzel a dumával jön, pedig általában ő élvezi a legjobban, de erre mi már nem mondunk semmit.

- Hát, ja, de nem volt annyira gáz – kezdte Bob – legalább összegyűltünk.

- Ennyi, meg az a csaj se volt rossz – pacsizott össze Sam Marcussal.

- Tökre belém zugot – röhögött, miközben az arcát simogatta.

- Persze – hagytuk rá. Még kicsit beszélgettünk, majd Jacksonnak mennie kellett, mert hívta a nővérem.

- Szaladj, hív az asszony – kiáltott még utána Kellan majd rám nézett.

- He, Rob. Olyan szótlan vagy. Haver, beteg leszel? Pénteken buli nehogy fertőzve gyere.

- Semmi bajom. Azért kösz –mi is indulni készültünk, amikor Ashley robbant be. Kezén minimum 15 szatyor és ismételten tele volt energiával. Gyorsan üdvözölte Kellant, Marcus és Tom pedig fújogtak és fütyültek egyszerre, mindenki minket nézett, miután végeztek, Ash felénk is fordult, majd megöleltük egymást.  Ashley 3 éve költözött ide, de ismerem pisis korom óta, még akkor megfogadtuk, hogy legjobb barátok leszünk örökre, csak mi elköltöztünk ide Londonba, és szerencsére most Ashley is követett. Gyors köszönés mindenkinek, majd elkezdett beszélgetni, hogy épp vásárol a barátnőjével, aki nem volt mellette, de szerintem neki fel sem tűnt, csak mondta-mondta tovább, mi pedig nevetve hallgattuk. Ekkor belépett egy lány, barna haja hullámosan omlott a vállára, szemei gyönyörűen és fáradtan csillogtak. Szemem, majd ki eset. Gyorsan körbenéztem és láttam, hogy mindenki őt bámulja. Aztán odaállt Ashley mellé és megköszörülte a torkát:

  - Ja, igen. Bocsi. Srácok, ő itt a barátnőm Kristen. Tommal már megismerkedtetek – nevetett Ash én pedig sokkot kaptam, mi az, hogy Tommal már megismerkedett? És nekem miért nem mondta, hogy megismert egy ilyen gyönyörű lányt? Ezt nem hiszem el - Ők itt Bob, Sam, Kellan, és Rob.– mutatott körbe rajtunk - Dzseki hol van?

- Most lépet le nem rég, miért szívem? – ölelte át Ashley derekát Kellan. Sosem mondtam eddig, de féltékeny voltam, nem Kellra, hanem minden srácra, akinek az élet, megadta az a lehetőséget, hogy boldog legyen, de most, hogy megpillantottam Kristent, elfeledtem ezt az érzést.

- Jaj, csak mert őt is be akartam mutatni Krisnek. Nyugi, szerelmem – térített vissza Ash hangja.

- Ash, pénteken buli a helyünkön, jössz? – kérdezte Tom, és közben Kristenre nézett – Kicsilány, te is jöhetsz, ha van kedved – kacsingatott rá. Mi az, hogy kicsilány? Nem értettem miért becézi, mi lehet köztük – töprengtem el.

 - Persze, megyünk – vágott közbe Ashley mielőtt válaszolhatott volna. Ennek el sem tudom mondani mennyire örültem, velünk lesz pénteken és talán jobban megismerhetem, sőt talán - Naa, jó lesz – nevetett Ash és megint megszakította a gondolatomat.

- Ajj, nem tudom – gondolkodott Kristen én pedig megsajnáltam, aki belemegy Ash játékszabályaiba, annak vége. Így van ez a vásárlásnál is. Tapasztalatból tudom.

- Remélem, eljössz, de nekünk már mennünk kell. Jó szórakozást! – búcsúzott Kellan és a fiúk is elmondtak egy sziasztok-ot, majd kifelé indultak. Nem tudom mi ütött belém, egyszerűen úgy tudnám megfogalmazni, mintha valami kényszerített volna, jó értelemben.

- Remélem, ott leszel – néztem rá és féloldalasan rámosolyogtam. Ashley kicsit köhintett, értettem is a célzást, ezért azonnal ki is javítottam magamat – ott lesztek – mosolyodtam el jobban, amit viszonozott is, miközben egy aprót bólintott. Ashleyre rápillantottam és egy másodperc tört része alatt történt, hogy gondolatban beszéltünk. Szavak nélkül is megértettük egymást és így volt ez most is. Megkértem, hogy kérdezze meg, mit gondol rólam. Ash 2 mp-en belül levágta, hogy bejön nekem, de én ekkor már kint voltam és félrehívtam Tomot.

- He, haver! Honnan ismered? – próbáltam lazán mondani.

- Kit? – hátra mutattam, a kávázó fele – ja, hogy őt. Ez egy hosszú történet – röhögött.

- Na, mondjad csak – mosolyogtam kajánul, miközben majd megöltem volna.

- Tegnap a fesztiválom, mikor elmentem sörért, ott volt és basszus haver beindultam, abba a kicsi mini ruhába – elmélkedett - kicsit rányomultam, de Ash leállított – felröhögtem, Tom ezt magának könyvelte el, pedig én csak örömömben tettem, azt hiszem megnyugodtam, hogy nincs köztük semmi. Kiérve beültünk a kocsiba és húztunk hozzánk, mert próbálnunk kellet Jackson már ott várt minket. Mindenki elfoglalta a helyét majd nekikezdtünk. Estig gyakoroltunk, miközben Tom és Kellan nyafogását hallgattunk, mert ők mondták el, hogy mi rossz és mi jó. Szóval ott veszekedtek, de mint a kicsik. Mi pedig ott hagytuk őket és beültünk a nappaliba egy sör kíséretével…

*péntek*

A hét nagyon lassan telt, Tom becsajozott, Marcus megfulladt a kólában, Bob ma békült ki Nathel, Kellan nonstop Ashleyvel van. Én pedig fekszek az ágyamon, miközben a nővérem kiabál:

- Akkor is itt leszel! – követelte. Nos, azért nyafog, mert vasárnap akarnak anyával tartani egy ebédet. Eljönnének Jack szülei és az esküvőszervező is, akit be akar mutatni. Nem kell mondanom: UNCSI!  Istenem felnőtt vagyok hagy döntsem már el én, hogy mikor mit akarok!

- Aj, Lizzy nincs kedvem…

- De akkor is részt veszel – fenyegetőzött először utána pedig eljött a legrosszabb – Légyszi, Öcsi. Ez olyan sokat jelent nekem. Tudod, hogy mennyire szeretlek – nézett rám hatalmas szomorú szemekkel.

- Jó – puffogtam – de csak ha hozhatok valakit! – szabtam ki feltételeimet. Nem fogok egyedül szenvedni.

 - Na nem! Az idióta haverjaid közül, ide nem hozol senkit – ennyit a cuki módról.

- He, Jackson is a haverom – vártam hozzá.

- Rob, tudod, hogy értem – ült az ágyamra – ez nekem most fontos, és nem akarom, hogy tönkretegyék. Hívd el Ashley-t, anya is örülne neki – mosolygott rám.

- Oké, felhívom… - hagytam annyiba.

- És…? – aha, gondolhattam volna.

- És ott leszek veled, mert tudom, hogy neked sokat jelent – mondtam monoton hangot a már ismert szöveget.

- Imádlak – adott egy puszit az arcomra én pedig összeborzoltam a haját – Naa!!! Oké nem baj így is szeretlek. Köszönöm!

- Én is szeretlek – mosolyogtam, majd kitessékeltem a szobámból és hívtam Ashley-t.

- Sziiiiia. Mizus Rob? – szólalt meg.

- Szia, ráérsz vasárnap?

- Ami azt illeti, eddig nincs programom, miért?

- Lizzy tart valami esküvő előtti sznob összejövetelt és nem akarok egyedül meghalni az unalomba ezért nem jönnél el? – Ashley tényleg a legjobb barátom. Nála sose kellett félnem, hogy ezt nem kéne elmondani, meg nem kellett szépítenem semmit. Csak kerek-perec kimondtam.

- Esküvőőő? ÁÁÁ még szép, hogy megyek.

- Ash, semmi köze nem lesz az esküvőhöz, csak jönnek Jacksonék meg mi leszünk, ja, meg az esküvőszervező csaj.

- Nem baj. Megyek. Fél 12-re ott leszek. Majd este találkozunk. Szeretlek. Sziia – mondta és már le is rakta. Ez elintézve… csak nem lesz olyan szörnyű.

Az egész napom ezzel telt el, feküdtem, néztem a tv-t, bekapcsoltam a notebook-om. De valahogy untam mindent. 9-kor pedig nekiálltam készülődni. Lezuhanyoztam, felvettem egy farmert és egy pólót, a hajamba beletúrtam párszor és már kész is voltam. Nem szoktam túlzásokba esni, minek? Lehet, hogy el se jön Kristen. Kristen… olyan szép név, olyan szép, mint ő maga – elröhögtem magam, miközben ezeken gondolkodtam. Kiültem a teraszra és elszívtam pár szál cigit. Kicsit még gondolkodtam, majd úgy gondoltam ideje indulnom. RUHA!!! Felvettem a fekete conversemet, meg a fejemre nyomtam egy sapit, és már kész is voltam. Beültem egy taxiba és már úton voltam a pub felé. 

- Csá – köszöntek a többiek, mikor megtaláltam őket a szokásos helyünkön. Marcus, Tom még nem érkezett meg, így gondoltam addig elszívok pár cigit. Szerencsére Kellan velem jött, így nem kellett egyedül gubbasztanom.

- Haver, mi van veled? Nem is hívtál. Gáz van? – pökdösött.

- Dehogy van, ne aggódj. De azért kösz.

- Akkor, meg mi a franc van veled? – értetlenkedett.

- Megsúgom – hajoltam közelebb hozzá.

- Na, hagy halljam – hajolt ő is.

- Fontos, hogy ne mond el senkinek, mert ha visszahallom annak nagy böjtje lesz – suttogtam a fülébe, mire egy hatalmas bólintást kaptam – Jól figyelj: Semmi – ordítottam a lehető leghangosabban, mire összerezzent, de ahogy körbenéztem nem csak ő, körülöttünk mindenki dühös pillantásokat vetett rám, miközben fülüket fogdosták. Röhögtem egy nagyot és elindultam befelé. Kellan is követet és együtt kerestük a bandát.  Már mindenki itt volt, csak Kristen és Ashley nem. Gondoltam, hogy nem jönnek el. Miért is jöttek volna, bár Ash száz százalék, hogy itt lesz, de Kristen. Ő nem, miközben teljesen beleéltem ebbe magam a srácok elküldtek engem, Marcust és Samet piáért. Elmentünk és hoztunk 20 sört. Úgy is elfogy, és most még legalább tudunk járni. Miután visszamentünk, az állam a padlót súrolta, ott volt. Eljött. Hirtelen azt sem tudtam mit csinálok.

- Szia, hát eljöttél? – mosolyodtam el hitetlenségemben, miközben legbelül ujjongtam: Eljött, itt van. Kristen itt van… oh yeah – egy aprót bólintott, miközben gyönyörűen rám mosolygott. Rám.

- Na, jó húzzatok beljebb. Bobby bácsi le akar ülni – Kristen feléjük nézett, elég érdekesen, amit nem tudtam, mire vélni, így követve tekintete vonalát, rájöttem, hogy Nathet nézni. Ja, igen. Nem is ismeri.

- Kristen – szólítottam meg, annyira szépen hangzott a neve, ahogy én hangosan is kimondtam, hogy teljesen elvarázsolt, miközben felém fordult – hagy mutassam be neked Nathalia-t, Nath ő itt Kristen.

- Helló - fogtak kezet, de Nath totál bunkó volt, nem is tudom miért, mondjuk, nem nagyon szoktunk másokat befogadni a „bandánkba”.

- Na, jó, ideje inni – adott Marcus és Sam mindenkinek sört.  

- Egészségünkre – emeltük fel a poharunkat és gyorsan meg is ittuk.

- Még egy kört? – röhögött Kellan, én meg csak mosolyogva ráztam a fejemet. Nem is ők lennének.

- Persze haver – pacsizott egyet Tommal Kellan, miközben töltötték is a következő kört, ami szintén sör volt. Tom ránézett Kristenre, kicsit féltékeny lettem, de szerencsére nem volt vészes téma: – Tudod, kicsilány – nézett rá – nálunk van egy mottó – ekkor hatalmas mosoly terült szét mindenki arcán.

- Had halljam – mosolyogott el. Nem is sejtve, hogy mibe megy bele.

- Ami marad, az a harag – mondtuk totál egyszerre. Szép, kis banda mondhatom - Ne akard, hogy haragudjuk – vigyorgott Marcus totál bénán, amitől meg kellett volna ijednünk, de mi ismertük őt. Nagyon is… bár mit ne mondjak úgy látszik Kristennél hatásos volt, mert egyből lehúzta a maradék sört.

- Szerencséd, nem haragszunk – öntötte ki az újabb kört Tom.

A hangulat totál klassz volt. Azt hiszem az eddigi legjobb. Főleg amikor Kristennel táncoltam. Istenem az a csaj meg őrit.

Mindenkivel táncoltam egy kicsit. De legtöbbet vagy a helyemen ülve, néztem Kristent, vagy ha volt egy adódó alkalom még táncoltam is vele. Szegényt annyira sajnáltam, a fiúk rengeteg piát töltöttek neki, amit meg is ivott. Ami viszont idegesített az, az volt, amikor Tom táncolt vele, annyira rámászott, hogy azt hittem én tépem le Krisről. De szerencsére még képbe volt annyira, hogy lekoppintsa. Utána odementem hozzá és megint táncoltunk. Annyira jó érzés volt, az hogy velem foglalkozott, hogy az leírhatatlan. Mikor vége lett a számnak kimentünk a bár elé és ott is hülyéskedtünk. Rengeteget nevettem és nagyon jól szórakoztam vele. Volt, hogy farkasszemet néztünk. Még bújócskázni is akart, de azt már nem engedhettem. Sajnos az idő ellenem fordult és rohamosan szaladt előre. Mikor befelé indultunk, hirtelen megfordult és arcunk rohamosan közeledett egymáshoz, már azt hittem megcsókolhatom aztán…

Aztán észhez kaptam, azt akartam, hogy emlékezetes legyek neki, és ha egyszer megcsókolhatom. Emlékezzen rá és ő is akarja. Mindenféle befolyásoltság nélkül.

Ezért inkább megfogtam a derekát és megfordítottam, majd egy sóhaj kíséretébe bementünk és tovább buliztuk az éjszakát…

3 óra után Ashley magyarázott nekem valamit, de nem nagyon értettem aztán Kristenre és rám mutogatott, meg egy házikót rajzolt a levegőbe. Innen már kapcsoltam. Kimentem stoppoltam két taxit. Szóltam Kellannak, hogy vigye haza épségben Ashley-t én pedig viszem Kristent. Csak egy baj volt, nem tudtam hol lakik. Beültettem Kristent az egyikbe, majd rohantam a másik kocsihoz.

- Ash, Kristen hol lakik? - miközben gondolkodott, gyorsan elmondtam a taxisnak, hogy hova menjen és előre ki is fizettem. Szerencsére Ashley még ki tudta nyögni a hotel nevét, így már mehettem is hazaszállítani Krist, de mire beültem a kocsiba elaludt, fejét hátravetve. Elmosolyogtam rajta, miközben beszálltam, majd átöleltem a derekát, fejét a vállamra hajtottam és kicsit közelebb húztam magamhoz. Örültem, hogy ma nem ittam olyan sokat.

A taxi hamar megérkezett, kifizettem, majd Kristent az ölembe emelve mentem be a szállodába. Odamentem a recepcióhoz és elkértem a kulcsokat, de mivel nem tudtam volna melyik kezemmel elvenni, segített egy inas.

Amint kinyitottam az ajtót, bementem, és megkerestem a hálószobát. Kristent leraktam a kanapéra, amíg megcsináltam neki az ágyat, majd felemeltem és befektettem. Vagyis csak próbáltam, mert az Angyalom olyan erősen ölelte át a nyakam, hogy alig tudtam lefeszegetni apró, ám erős kezeit.

Mikor sikerült, szemét egy pillanatra kinyitotta, majd csak ennyit suttogott: Rob.

Nevem hallatán bizsergés futott végig rajtam, szívem úgy lüktetett, hogy majd’ ki esett, az arcomon pedig hatalmas mosoly terült szét.

- Aludj jól, Angyalom – suttogtam, miközben homlokára adtam egy puszit. Betakargattam, majd villanyt leoltva hazaindultam…