12. Fejezet

Itt is van a 12. Fejezet. Remélem mindenkinek tetszik és nem okozok csalódást, ennyi kihagyás után.
Jó olvasást!
XoXo: Bessie

12. Fejezet

Kristen!

Kedd volt, a tegnapi napon ellazultam, de mar keményen dolgoznom kellett. Reggel felkeltem szokásosan 6 órakor, kávé, fürdő stb. Végül energiával telve felhívtam Lizzyt:

 - Szia, sikerült tegnap feladni a meghívókat?

- Szia, persze. Milyen volt délután? – hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Csodás, nagyon jól éreztem magad. Neked mondott valamit? – kicsit rágtam a szám, mi van, ha nem kedvel.

- Nyugi, azóta le se lehet lőni, csak arról tud beszélni – röhögött és a háttérben hallottam Rob hangját, hogy azt mondja: Kösz Liz én is szeretlek. Én pedig elnevettem magam.

- Oké… - halkultam el – Lizzy van egy-két hírem, de ne ijedj meg – gondoltam itt az ideje elmondani a tervemet.

- Baj van? - kérdezte és hallottam, ahogy nehezen veszi a levegőt.

- Nyugi, csak be kell most azonnal pakolnod a nyári ruháidat egy bőröndbe és bármit, ami neked fontos. El kell mennünk páran valahova, ahol jó idő van – mosolyogtam, bár úgysem láthatta.

- Ez most komoly? Vagy csak szórakozol velem? – nevetett a hitetlenségtől.

- Ami ezt illeti nem, ahogy abban sem, hogy pontosan 1 óra múlva a házatok előtt találkozunk. Siess! – és ezzel leraktam mielőtt kérdezősködött volna.

Felhívtam Clare-t, hogy ő is pakoljon be és szóljon Robnak, Richardnak és Jackson szüleinek, akik természetesen már mindenről tudtak. Clare elmondása szerint még tegnap bepakoltak, úgyhogy emiatt nem kellett aggódnom. Ashley-t is felhívtam, aki már tűkön ülve várta a hívásom és már úton volt hozzám, hogy segítsen nekem is bepakolni…

Ashley megérkezett. Kicsit megdöbbent mikor meglátta, hogy egy bőrönddel készen állok, de megnyugtattam, hogy majd elmegyünk vásárolni. Hívtam 2 taxit és mehettünk is a Pattinson ház felé.

Pontosan 9:30-kor a Pattinson ház előtt leparkoltunk. Beszaladtam szólni a többieknek, akik a bőröndökkel jöttek és pakoltak be. Szerencsére pont akkor jöttek meg Jackson szülei és egy köszönés után már mentek is a taxihoz bepakolni. Lizzy a lehető legértetlenebb fejet vágta, de nagyon aranyos volt, mert nem kérdezett semmit. Szerettem volna, ha meglepetés lesz neki. Az idősebbek és Ashley – mivel elmondása szerint ő el lesz ott és nekem meg Robnak Lizzyvel kell lennünk - beültek a második taxiba. Míg Jackson, Lizzy, Rob és én az elsőbe. Kiadtam az utasítást a sofőrnek, majd indulhattunk a reptér felé.

- Kris, mi ez az egész? Hova megyünk? Miért mosolyog rám mindenki, és miért nem tudok róla? – törtek elő a várva várt kérdések.

- Ez kérlek szépen egy kis meglepetés tőlem, neked. Amint hallottad a reptérre megyünk, és valószínűleg azért mosolyognak rád, mert ők tudják és mint már említettem, meglepetés – feleltem kicsit diplomatikusan, miközben Jackson csak egy puszit küldött neki az első ülésről én pedig Robon át rámosolyogtam – Bízz bennem.

Amint kiértünk a reptérre, mindenki megindult a szokásos útvonal felé, a maga saját bőröndjével. Gondoltam nem kiabálom túl a tömeget, elvonultam beszélni a reptér vezetőjével.

- Jó napot! Kristen Stewart – fogtam kezet.

- Örvendek. Ralph Milford. Gondolom az ön magángépe érkezése miatt érdeklődik – mosolygott rám, amit viszonoztam is.

- Igen.

- Rendben, kérem menjenek, pakoljanak be. Mi addig elintézzük a felszállást.

- Köszönöm – elköszöntem majd elindultam megkeresni a többieket.

Miután megtaláltam őket, kérdezték hova megyünk, mert a legközelebb induló repülő csak egy óra múlva indul. Megnyugtattam őket és 20 perc múlva már mindenki a kényelmes és elég luxusnak mondható repülőmön ült.

- Kris, azt hittem járati repülővel megyünk – ült le mellém Ashley.

- Nem, ez az én magán repülőm, ami nem rég lett kész. Hogy tetszik? Szerintem jó kényelmes – fészkelődtem kicsit.

- Nagyon szép, és tényleg kényelmes. De minek neked repülőgép?

- Ash, az egész földre hívtak már és hidd el praktikusabb megoldás ez.

- Oké, igazad van, de ez akkor is állati – mondta és felállt körülnézni én meg nevetve néztem utána.

Jackson és Lizzy leültek egy négyes asztalhoz, hallottam, hogy Lizzy faggatózik és sejtettem, hogy Jackson kezd megenyhülni, így odaültem szembe velük. Előszedtem a jegyzeteimet és kezem összekulcsolva rájuk mosolyogtam.

- Remélem tudjátok, hogy még meg kell beszélnünk pár fontos dolgot – kezdtem – ami, most nagyon fontos a szín kiválasztása, mivel gondolom Ashley is szeretné tudni, hogy milyenre gondoltatok – amint, Ash meghallotta miről van szó bólogatva leült mellém. Jackson és Lizzy egymásra nézett, majd egyszerre megszólaltak.

- Rózsaszín, lila és aranyra gondoltam – mondta Lizzy.

- Sötétzöld, világoszöldre gondoltam – közölte Jackson én meg konkrétan lefejeltem az asztalt. A két említett egymásra néz és próbálja manipulálni a másikat, végül elröhögték magukat. A nevetésre Rob is csatlakozott.

- Na miről van szó? - ült le a másik oldalamra. Beavattuk őt is, majd rohamosan eltelt az 5 óra.

Kinéztem az ablakon és mosolyogva néztem ahogy közeledünk New York felé…

Életjel

Sziasztok! Megjöttem és szeretném megkérdezni, hogy valakit érdekel-e még ez a blog... oldalt találtok egy szavazást ami egy hétig fog tartani, a szerint dől el, hogy az oldal sorsa... jövőhét hétfőn még lesz egy szóbelim, de utána azt hiszem szabad vagyok, ezért is gondoltam erre a bejegyzésre :))
XoXo: Bessie